2013. július 14., vasárnap
2013. május 4., szombat
2013. április 5., péntek
Az iskola fantomja
Egy eldugott
kis településen élek. Itt minden furcsa. Furcsa a mozi, furcsa a szökőkút,
furcsa a kávézó, de mégis ami a legfurcsább itt, az az iskolánk.
Minden
iskolában a diákok lustán és szomorúan vánszorognak be reggel a termükbe és
örülnek, ha tanárjuk késik. A kicsengő számukra öröméneket jelent és vidáman
pattannak fel a padokból. A szünetekben az iskola alig használt folyosóin
szaladgálnak és bujkálnak a tanárok elől. A becsengőnél ismét letörten mennek
az osztálytermükbe, hogy – szava járásuk szerint – végig szenvedjenek egy újabb
órát. A 7. és 8. órákban már örülnek, hogy egyre kevesebb a diák ugyan is senki
nem lökdösi őket és el is férnek a folyosókon.
A mi
iskolánk merőben más… Mikor reggel gyorsan végig haladva a folyosókon végre
beérünk az osztálytermünkbe, mi annak örülünk, ha a tanárunk már bent vár
minket és az se baj, ha leszid, mert késtünk. A kicsengő nekünk olyan, mint a
veszély zaja… Szívesen maradnánk még órán, de kiküldenek minket. Az alig
használt folyosókon egy lélek se jár. A becsengőnél boldogan sietünk az
osztálytermünkbe és hallgatjuk teljes figyelemmel tanárainkat. Ugyanis, ha nem
ezt tennénk, ki küldenének valakit a folyosóra egyedül, hogy rettegve kérjen
bocsánatot. Az utolsó, hosszabb ideig
elnyúló órák és a délutáni szakkörök a legborzalmasabbak. Aki teheti 4. óra
után hazamegy.
S hogy mi
ennek az oka? Nem más, mint egy surranó, félelmetes árny az iskolánk falai
között.
A szeme
sötét és gyilkosan néz ránk. Az arcát csatakos, félhosszú haj keretezi. A borostája
szúrós, mint a penge. A lehelete olyan, mint aki embereket eszik. A járása
egyenlőtlen, bicegő. Mégis ha sebzett lábát vonszolja felénk, csak menekülünk.
De hova futhatnánk? Ez itt az ő terepe. Ha egyedül maradunk felbukkan, ha
eltévedünk, vele találjuk szembe magunkat, ha elbújunk a világ elől, az ő
karjaiba futunk. Mint kísértő lidérc, lesi az összes diákot és várja, azt a
pillanatot, amikor lecsaphat. Mert a cipőnk sáros és bűnösek vagyunk mind. És a
folyosókat Ő mossa fel, az ablakokat ő törölgeti. De mi mégis mindent bepiszkolunk
koszos kezünkkel és az összes rágóval, amit hirtelen kell eltenni.
Óvakodnunk
kell, mert ha megtalál, szitokszó repül felénk és Ő, a takarító úr, az iskola
fantomja győzelmet arat.
Sadie Salvator
2013. február 15., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)