2014. július 1., kedd

Egy árny beszél melletted

Valami rám telepedett, érzem,
Nem érdekel, hogy angyal e.
Már elhűlt és elkékült a lelkem,
S nem érdekel, Ő akar e...

Semmi más, csak egy tétovázgató test,
Ez vagyok, más nem lehetek!
A szívem helyén vérző a friss heg,
Szenvedek, de mást tehetek?

Csak szellő vagyok, őrült, visító,
Az, aki nem lehet nyugodt,
Embereket ölő, megtépázó,
A boldogságom elbukott.

Hiába szó, nem beszélek!
Nem hagyok újabb emléket.

Többet én már nem szabadkozhatok,
Meghaltam minden közegben,
Nem tagadom, én semmi sem vagyok,
Csak kósza árny a tömegben.

Sadie Salvator

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése