2015. július 30., csütörtök

Kereszt

A szüleim azt hazudták, legyek az, aki akarok,
aztán megkértek hogy rejtsem el.


ez most pont az

ha zuhanok majd kibámulsz utánam az ablakon.

sírni fogsz 
és persze magadat hibáztatod míg földet nem érek.

aztán betegnek titulálsz,
depressziós voltam, 
nem szedtem a gyógyszereket.

talán jobb is így.

fogalmad sem lesz,
mikor már egy undorító vértócsa vagyok 
a tömbházunk előtti járdán pár cigicsikk mellett,
hogy te löktél le a párkányról.


Ez majdnem 1-2-3

Kifújom a kátrányos cigarettafüstöt
Ez majdnem alliteráció volt
Körbetáncol rajtam
A nikotin szaga beleivódik a ruhámba
Végre valami elfedi az illatod
Tegnap este még öleltél
Reggel megfürödtem, de az izzadságcseppek, amiket a hátadról karmoltam le még a körmöm alatt ragadtak
Érezlek magamon
Újra és újra lejátszom a nyögéseket
Tudom, hogy búcsúzás volt
Csukott szemmel élveztem
Habár a libidómnak annyi, azért szerettelek
És te mindig utáltad, hogy dohányzom
Valaki másra vágytam végig
Ez [majdnem] alliteráció volt





Stromae - Carmen


Kevesek.

Valahogy ki kell tölteni
az üres lapokat.

Hullapermet.

Úgy sétál el mellettem
a régi életem,
hogy észre sem vesz.

Lubickolok.


Nem szabad csalni!

A szex meghosszabbítja az életet, ezért minden aktus után rágyújtunk.