Avenged Sevenfold - Nightmare

Hazugságok

Azt hazudom, hogy már nem gondolok rád...
Az ajkadra, amint enyémre simul,
Akár a moha a fáradt kőre.
A légzésedre és a sóhajodra,
Ahogy a számba cigarettafüstöt fújsz.
Az érintésedre meztelen testemen,
A karodra, amivel átfogsz,
Mint erős fák az erdőt.
Az estéinkre és a reggeleinkre sem.
A teaillatra vagy az ágy melegére.
Azt hazudom, hogy megérte,
Hogy gyűlöllek és gyűlölök
mindent, ami hozzád köt...
Az összes mosolyt, mit arcomra csaltál,
Az összes könnyet, mit miattad ejtettem,
Az összes gyengéd szót, az összes hazugságot,
Mert hazudtak a nyögések, a csillagok,
Minden, minden amit csak itt hagyok.
Ígérem, nem sírok át több álmatlan éjszakát,
És azt hazudom, hogy már nem gondolok rád!

Sadie Salvator

Sosem halunk meg

Feltételes mód

Lehetnék egyszer forradalmár,
Lehetnék egyszer országhatár,
Boldog ara az esküvőn,
Kifolyt vodka a lepedőn.

Lehetnék egyszer sörös üveg,
Lehetnék egyszer vak és süket,
Bebörtönzött szabadság,
Dzsinntől lopott kívánság.

Lehetnék egyszer tanársegéd,
Lehetnék egyszer letét-betét,
Sáros cipő a szekrényben,
Vagy bájital az erekben.

Lehetnék, lehetnék, lehetnék...
Lehetnék magam is.

Sadie Salvator

Stone Sour - Say you'll haunt me

Skizofrénia

Száraz könyörgés vagyok a hullazsákban.
-árulkodó lendület.
Egy vassisakos forradalmár a téren.
-betartható rendelet.
A prostituált eggyéölelődés vágya.
-szívedben bizonyosság.
Kettészakadt gucci felső a szemétdombon.
-nemlétező igazság.

Ide cím!!

Franci igék rogynak a földre.
Sáros lett a cipőm a bánattól.
A felhőket magány kergeti,
És egy padon ülve várom a végzetem.

Bús bokrok botorkálnak el előttem.
Arra vágyok, amit sosem kértem...

Sadie Salvator

Akarásvágy

Szabadságot akarok, számba cigarettaízt,

Érintéseket combomon, lihegés illatát,
Sóhajokat a száraz, lapos avarban,

Égésnyomokat oda, ahol szívem van.

Halk bluest, gyertyát és égi fényt,

Ajkadbaveszett érvelést,

Vaníliaízű aktus illatot,

Idegent, senkit, akiben bízhatok.

Vágytól remegő izmokat,

Pillantásodtól elégni,

Csak feküdni aztán nézni,

Hogy ébrednek az ablakok.

Nyögj fel boldogságpirula!
Éjjel csak szexet akarok.

Sadie Salvator

Defenesztráció

Fenyőburokba csomagolt gyertyaviasz vagyok...
Egy törött sörösüveg lent a sarokban.
Vágyra vágyván, melyről nem tudom merre van.
Körömlakklemosó a vattapamacson,
Csupa szerelemre pocsékolt alkalom...

Sadie Salvator

...

Ködképet rajzolok a tenyeredre,
Harmatkönnyet lehelek a szádra.
1 fokos derékszöget zárunk be mi ketten
És én üvöltök, sírok, pont mint egy árva...

Címtelen vakságkönnyek

Szexualitás uralja a levegőt,
Érzem kettőnk közt a perzselő vágyat.
Te ott állsz szótlanul, én meg szemben veled.
Nézem az ajkad, ahogy kinyílik majd megremeg.
Nemlétező érintéseket kémlelek
És lábjegyzeteket vések a hasamra.
Szép lassan csókra tartom az éhes számat...
Fenébe is, nem érzem köztünk a vágyat.

Sadie Salvator

Elfojtott szexualitás uralja a levegőt

Nem tudom ki vagyok

Úgy suhan el fülem mellett a szél, mint a vad gondolatok vagy perverz ösztönök.

Élt. Halt. Nem nevetett.

Az asztalon üres kávésbögre
a tükrön túl tört üvegre
nézve néz. Nem nevet.

Nyílt sebek a lábamon,
felsőtestemen két halom
színre lép. Nem nevet.

Minden elhalkul mellettem.
Üvöltök, sírom hogy nem!
Szép a vég. Nem nevet.

Sadie Salvator

Ólomóra

Itt ül mellettem, lassan lélegzik.
Még csak sejtelme sincs, hogy kell nekem.
Akarom, oly' tisztán érzem.
Szívem akár ólomóra, kattog.
Egyre fel, egyre le.
Ő csak itt ül mellettem.
Belekortyol a pezsgőjébe,
tovább beszél és
nem is sejti, hogy szívem,
akár ólomóra, kattog és vágyik rá.
"Csókot ne lehelj! Szabadulj
e kíntól, mit ő ébreszt!"-
ismételgetem mantraként.
Majd tehetetlenül rogyok az ajkára,
hogy megbánjam...

Sadie Salvator

Álmodj újra!

Folytonosság

Kitágult pupillák,
A rozémat kortyolgatom.
Félmeztelen felsőtestek,
A rozémat kortyolgatom.
Zuhanás egymásba.
A rozémat kortyolgatom.
Harag, lihegő könnyek,
A rozémat kortyolgatom.
El szeretnék futni,
A rozémat kortyolgatom.
Elképzelem a csókod,
A rozémat kortyolgatom.
Nyögések a kanapén,
A rozémat kortyolgatom.
Feléledt gondolatok,
A rozémat kortyolgatom.
Imákat remegő idegen vagy,
A rozémat kortyolgatom.
Nem hiszek többé,
A rozémat kortyolgatom.
Nemlétező érintések,
A rozémat kortyolgatom.
Pocsék befejezés,
A rozémat kortyolgatom.
Szerelmesnek csúfollak,
A rozémat kortyolgatom.
Kifolyt a tinta,
A rozémat kortyolgatom.
Eltörök egy üveget,
A rozémat kortyolgatom.
Lerombolom a félelmet,
A rozémat kortyolgatom.
Egyedül hagytál,
A rozémat kortyolgatom.
Irányjelző villog,
A rozémat kortyolgatom.
Tévképzetek játszanak,
A rozémat kortyolgatom.

Sadie Salvator

Zárszindróma

Lassan megy le a Nap, lassan, nem siet.
Csillagos égbolthomály.
Vodka a kezemben, a halál épp marihuánafüstöt fúj át a számba.
Semmi voltam idáig, de most már én vagyok.
Ki vagyok? Szürke fátyol.
A vodka édes íze marja a torkomat.
Csontos kezek simítanak végig a nyakamon.
Zálogba adom neki az életemet.
Ő alkoholcsókot lehel az ajkamra.
Sötét van, nem tudom hol vagyok.
Durva latexpamlagon hányás, kifolyt vodka, idegen szemek.
Sötét van, nem tudom hol vagyok.
Lassan hunyom le a szememet, lassan, nem sietek.
Nincsenek csillagok, magány ölel körül.
Kérlek feküdj mellém mindenség, nem szeretnék elaludni egyedül.

Sadie Salvator

Cigarettafüst igazsággal

Magányba ölelődöm éjjel,
Ma éjjel, mindig és minden nap!
Dohányos szívem téged kérlel,
S szárnyra kapnak e fakó szavak...

Fűvel őrölt kávékoksz fetreng
A szilánkszínű hamutálban.
Hol egykor sűrű vérem serkent,
Most csak édes mézárapály van.

Egyedül vagyok a kredencben,
Elszenderülök úgy éjféltájt,
S ólommá kopik majd a mellem,
Ha megnyitod az "emlékek" fájlt.

Sadie Salvator

Sem ihlet, sem virtus

Halvány fény. Ezt a két
szót írtam le. Két szó,
fél óra, mintha fél
esztendő lenne.

Görcsösen markolom
a tollamat és
szavakat keresek.
Remény. Fájdalom.
Értelem. Szánalom.
Belekortyolok a
kávémba és
keresztülhúzom
mindet. Már nincsenek is.
Megszűntek létezni
a füzetemben.

A versírás fogalmát
ismételgetem magamban.
Nem találok sem
rímeket, sem ritmust,
sem ihletet, sem
virtust.

Itt ülök még, lassan
kopik el a gyertyám,
és nincsen szánalom,
sem értelem, sem
fájdalom, sem remény.
Semmi nincsen, csak
halvány fény.

Sadie Salvator

Szokásos nyugalom

"Carmina Burana" - a szádba suttogom
Lassan, elmélázva e furcsa szavakon.
Elszunnyad bennem a gőgös lírai én,
A bársonypamlagon, szerelmünk hajnalán
Elhaló nyögéseidet ha érteném,
Én igyekeznék, válaszolnék is talán,
De így semmi, csak egyetlen sóhaj marad...
Gyötrő élvezet és elhanyatlott szavak!

Sadie Salvator