Az ajkadra, amint enyémre simul,
Akár a moha a fáradt kőre.
A légzésedre és a sóhajodra,
Ahogy a számba cigarettafüstöt fújsz.
Az érintésedre meztelen testemen,
A karodra, amivel átfogsz,
Mint erős fák az erdőt.
Az estéinkre és a reggeleinkre sem.
A teaillatra vagy az ágy melegére.
Azt hazudom, hogy megérte,
Hogy gyűlöllek és gyűlölök
mindent, ami hozzád köt...
Az összes mosolyt, mit arcomra csaltál,
Az összes könnyet, mit miattad ejtettem,
Az összes gyengéd szót, az összes hazugságot,
Mert hazudtak a nyögések, a csillagok,
Minden, minden amit csak itt hagyok.
Ígérem, nem sírok át több álmatlan éjszakát,
És azt hazudom, hogy már nem gondolok rád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése