2014. december 16., kedd

Művészszindróma


Propaganda... talán... vagy még sem

Pókszabású szeretet egy meggyötört emberi testben, gyűlölködő, gonosz és szemtelen!
Vigyázz vele, sors keze jár az ízelt lábakon.

Avalanga szívem...

Az avalanga szívem kertjében patak,
A patakban vérben fürdő apró halak,
A halak testében ormótlan kis szív dobog,
S e szívben lassan habzó édesvíz forog,
A vízben szteppel egy fürge baktérium.
Nekem tükör, neked mindez barbarikum!

Ebben a tükörben én magamat látom,
Bennem pedig egy megkopott édes álom,
Álmomban egy ismerős idegen alak,
Az alak bőrén egy tágra nyitott ablak,
Az ablakba nyúlik egy kéz, a végem,
Vég kezében az én avalanga szívem,
Az avalanga szívem kertjében patak,
A patakban vérben fürdő apró halak.

Sadie Salvator


Helen Reddy - I Am Woman


Ich denke nur an dich...

Super, komish, doof, blöd, schrecklich,
Ich bin schön, ach ich bin hässlich...
Ich lebe, aber ich grauße,
Ich denke nur an dich, ich brauche
Deine Küsse und dein Mund,
Deine Liebe,  dein Harz und
Ich denke nur an dich, ach ich liebe dich,
Aber ich liebe dich überhaupt nicht!

Sadie Salvator

Hiánypótló kapcsolat

Az ágyon ülünk, kéz a kézben egymással szemben,
Annyira közel, de mégis olyan messze...
Megragadjuk a teljesen rossz alkalmat,
Ez egy egyfajta hiánypótló kapcsolat.

Vállamat súrolják a puha ujjaid,
Keresek emléket, érzelmet, valamit...
Egy úton együtt, mindketten magányosan,
Másra vágyván, ám nem tudni ő merre van.

Halk zene ritmusára mozgunk közösen,
Ha szerelmesen, már szinte ösztönösen...
Egymás teste, mit régen ismertünk jól, s jobban,
Az érzés, amelyről már nem tudjuk hol van.

Egy utolsó csók, egy utolsó ölelés,
Egy utolsó hamis, zavart szívrebbenés...
Megragadjuk a teljesen rossz alkalmat,
Ez egy egyfajta hiánypótló kapcsolat.

Holnap találkozunk!


Sadie Salvator

Absztrakt, beteg illúzió (=szerelem)


Sorshajó

Tajtékzik alattam a harcos víztömeg,
Karomat karcoló vasbéklyón rozsdás szögek,
Egyedül a hajón, a sorsom hajóján,
Keresztbetett lábbal egy kabin legalján

Üvöltök és velem együtt ring a bárka
Életem mézédes szabadságát várva
Nyögnek a bátor vízcseppek az arcomon,
Ám mégsem mozdul meg sem fel-, sem alkarom...

S hiába támad föl alattam a tenger,
A lánc leköt, s nekem tűrni, csak tűrni kell.

Sadie Salvator

Nem velem történik

Nem én vagyok az, aki csak sír az esőben,
Nem én vagyok a magányos, az erőtlen!
Nem engem figyel egy férfi a fák közül,
Nem én vagyok sötétben egyes-egyedül!

Nem engem szólítanak meg szép kedvesen,
Nem nekem csavarják hátra csontos kezem!
Nem én félek sikítani befogott szájjal,
Nem én remegek, mert tudom, veszett párbaj!

Nem az én szemem sötétül hirtelen,
S nem én ébredek bilinccsel kezemen!
Nem én fekszek meztelen a csupasz kövön,
Nem az én erőm hagy el, fogy el akkora
Mikor az alak végre bemutatkozik
És közli, ez mind nem is velem történik!

Külső szemlélő voltam csupán...

Sadie Salvator

Amikor mesemondó vagyok

Elmesélem, hogy szép itt és hogy jó nekem,
Hiszed, hogy boldog vagyok, de tudod hogy nem...

Hazudom, hogy végem, hogy nem jó itt nekem,
Hiszed, hogy nem igaz, de tudod, hogy igen...

Bolond babámnak...

A bolond babámnak a bolond világa,
Az igaz őznek elvetemült gidája,
Szerető szívemnek őszinte bánata,
A gyermeknevetés bolyongó fájdalma,
Az anyaméh kongó, szentes üressége,
A termőföld beteg, örök szüzessége,
A veszett ugar savanyú, száraz verme,
A pogánynak halott, kékült kegyeletje,
A doktor kicsorbult, véres ampullája,
A művész elkopott, fehér ceruzája,
A drogos megtisztult szűkülő vénája,
A tanító fekete, porzó krétája,
A varrónő felbomlott, vastag cérnája,
A szerelmes önző, kedves kis cédája,
A bohóc patakokban elfolyó sminkje,
A kövér modell divatos, örök sikkje,
Az elsőbálozó kalandos éjjele,
Az elhagyott lelkem szomorú éneke...

Sadie Salvator

2014. október 19., vasárnap

Elmorzsolt könnyek ködén megcsillanó alkonyi fény


A sokattudó

Az az igazság, hogy én nagyon sok mindent tudok. De komolyan. Tudom, hogy szegény Gergőt lekoptatta a szerelme, tudom, hogy Betti egy tölgy alá bújt sírni, mert elváltak a szülei, tudom, hogy Réku véletlenül leöntötte a nadrágját colával és még azt is tudom, hogy a fiúk a 8.b-ből majmokat utánoztak. Ezeket onnan tudom, mert mind a parkban történt, én pedig kíváncsi vagyok, mert hát ilyen egy falevél.

Sadie Salvator

Kicsit az Ámorról

Fekete
Fehér
Szerelem
Szenvedély

Bűnös
Szerethető
Hűvös
Kötelező!

Vonat vagyok

Futok, veszetten szaladok a síneken,
A szíveden átgyalogolok nesztelen...
Téged öllek, de magamat sem ismerem,
Mondd el, ki vagyok én! Mondd már el, kedvesem!
Arcom esőáztatta rongydarab,
Nincs foga, de vigyázz, mert megharap.
A nyakam kopasz, szirom nélküli rózsa,
Minden tövise kegyeletét lerója.
A hasam az elhulló, beteg falevél,
Kapkodva sír a legutolsó falatér'.
A mellem a magányos kismama,
Akit elhagyott egy hűtlen kisbaba.
A kezem töredezett, kiszáradt kóró,
A gyűrűsujjam kóros halálosztó.
A lábam csak egy halovány, csapzott nádszál,
Nem izmos, de érintésedért kiabál...
Futok veszetten szaladok a síneken,
A szíveden átgyalogolok nesztelen...
Oh, kedvesem, ki vagyok? Vagyok-e, vagyok?
Vonat, gyilkos, áldozat és halál vagyok!

Sadie Salvator

2014. október 18., szombat

Hé...

Én vagyok miss mindenki és miss senki,
Mondd, hogy elégetjük! Égessük el!
Ami köztünk van...

Hagyd el!


Önismeret...

A fájdalmam útra kélt, akár az albatrosz,
Így lettem örökké búskomor rapszódosz.


Ima

Szemek, kezek, erek,
Halk imát remegek.
Imát hozzád, Uram!
Igazat? Oh, ugyan...

Kérek pénzt, életet,
Szerelmes éveket!
Színeket és szivárványt,
Feleségnek királylányt!
Habos, vidám menyegzőt,
Ágyba puha keszkenőt!
Kastélyt és nagy kertet,
Trónodhoz új szentet!

Kérek csókot, létezést,
Egy hét után mérgezést!
Feketét, árnyékot,
Egy halott ágyékot!
Rövidke temetést,
Szerelmes szenvedést!
Kunyhót és kis legelőt,
A halálnak szeretőt!

Ámen...

Sadie Salvator

Oh, kedvesem..
















Komikus veszek

"Ki téged szeret, az ostoba!
Ki téged akar, az egy barom!
Banánszekéren ülő majom
Bolyhos farkát üldözi vakon!"

-Üvölti, mondja, s én bámulom
Földbeesett boros lábnyomom.

"Egy hercegnő, fekete lován,
Ki vakon néz, s szeret mostohán!
Ez vagy, de akartam igazán
Vágytam, majd enyém leszel talán..."

-Üvölti, verejtéke sötét szivárvány,
És én csak kacagok a púpos árnyékán.

Sadie Salvator

Semmi

A testemben lüktet, ver
A semmi, az üres hely,
Vért pumpál a ereimbe,
Vért pumpál az én semmimbe!

Külsőm megkarcolt, halott máz,
Belül semmi, kilakott ház...
Élek, vagyok, itt ragadok,
A semmibe szabadulok.

Zavaros óda, rege,
Csak egy a jelenetje:
A pusztakézzel fogható,
A ez el nem szabadítható

A semmi, a semmi amit érzek,
A minden, a minden amit kérek!

Sadie Salvator

Éjjeli időben...

.... Ő nyög egyet, majd fáradt teste megdermed,
Érdes keze elengedi a lelkemet...

Esik az eső az éterben

A szívem betegen baktat az esőben,
Nem ölelték meg őt már régen, és ma sem...
A szívem baktat, ázottan, szemérmesen,
Nem ölelték még őt ebben az évben sem...
Fúj a szél és támad vihar,
A szívem kiszáradt ugar...
Szeretetre vágyván énekelem a dalt,
Szívem bánattengere hamis szót szavalt.
Szót szavalt egykor, oly ékeset!
Szárnya szántotta a kék eget...
Énekelek fakó múltat,
Szemem egy emléket kutat:
Egy emléket rólad és a szerelemről,
Egy emléket rólad és a szenvedésről.
Érzem égő csókod illatát,
A szívemet villám járja át...
Sirály voltál, s én a harcsa,
Tetemimre gyűlt pár szarka.
S a szívem, egyedül ő maradt,
Majd botladozva hozzád szalad.

Sadie Salvator

Muse - Starlight


Ma reggel (minden nap)

Reggel van, hajnali öt óra,
Felébredtem a vekkerszóra,
Hideg van és sötét, szenvedek,
Kikelek az ágyból reszketeg.

Most kezdődik a napi rutin,
A wifi be és facebook login.
Snapchaten "jó reggelt" üzenet,
Írok egy monoton szöveget.

Gyors zuhany aztán egy tál müzli,
Fogyókúrázom, semmi csoki!
A táskámban pár könyv és füzet,
Mindenki más is buszhoz üget.

Beérnek az ózsdi kerekek,
Fellökik egymást a gyerekek...
Tízszer tíz centis helyen állok,
Állok, s állva majdnem elalszok.

Megszokott unalmas reggelek,
Nincs sok vágyam, egyért reszketek.
Nem kérek sem pénzt, sem kenyeret,
Csak a buszon egy ülőhelyet.

Sadie Salvator

Hangok

Viharos felhőkön lépdelve
Énekel a manó szerelme,
Dúdol egy hideg, halk dalocskát,
És én ide hallom a szavát.
Suttogva hív, szólít, csalogat,
Elcsábítja szegény vakokat...
Ritmussal hazudja a szépet,
Ha hiszel neki, akkor véged!
Ördögi manó, dühös, éhes,
A hamis szerelme szemérmes.
Boldog vakok boldog halálban,
Beteg látók bú országában
Élem a hangokat, tanulok,
Látom égett haláltorotok...
Kattog, egyre kattog a fejemben,
A dalocska halk, kellemetlen.
Ha én mindezt csak elképzelem?
A végzet nevét reszketem,
S Ő fekete szárnyát kitárva
Eljött értem a tébolydába.

Sadie Salvator

2014. július 20., vasárnap

Utórengések után...


Heidigger halála

Elsején egy különös napra ébredtünk,
Ma különleges válaszúthoz érkeztünk.
Dönteni az élet és a halál fölött,
Dönteni fiatalság és érettség között.

Én magam és a kedvesem Geuseppe
Dolga, hogy élőt még jobban éltesse,
De csúf halandót örökre elvigye,
Hisz az élek és a halok csak ige.

Nem lehet szépíteni, ördögök vagyunk,
Ez az igazság, mi embereket rablunk.
Hiába, elvesszük azt, mi nem a miénk,
Hiába elvesszük azt, ki nem a miénk...

Minket úgysem vághatnak soha dutyiba,
Ha egy élőt csak zsebre vágunk sunyiba.
Érzem, felfal lassan eme gyilkos munka,
Még akkor is, ha nagyon nagy itt a suska...

Mai feladatunk egy bolond öregúr,
Aki valahogy mindent simán összetúr.
Egy pici házban él ez a Heidigger,
Teával kínál, de minekünk nem ez kell!

"Szemtelen szenilis! Görbülj meg!"-kiáltom.
"Nyugalom, hisz már görbe vagyok, kislányom."
"Fúj, de büdös van itt!"-kontráz Geuseppe.
"De legalább még nem éget a pokol tüze."

"Élni akarsz, mondd! Élni és csak szenvedni?"
"Élni, az életet szenvedve szeretni!"
"Menten berosálok, Sadie, ez egy őrült!"
"Csak egy vénember, ki már eleget őszült."

"Tűnjetek el, szomorú szerencsétlenek!
Vágjátok fel a saját kis ereteket!"
Vigyázz, dühbe jövünk, így fájóbban ölünk,
Egy kést beléd döfünk vagy folyóba lökünk!"

Csináljátok hát, tessék! Vár már rám a menny!
Nekem nem kell a konfliktus, nem kell e szenny!"
Erre sajnos mást mi már nem mondhattunk,
Ő maga szúrta a szívébe a kardunk.

S hogy mindez valóság vagy csupán fikció,
S hogy Geuseppe gyilkos vagy egy szívtipró,
Eldönteni már csak egyedül rajtad áll,
De engem megtalálsz, mivel a pokol vár!

Sadie Salvator


2014. július 6., vasárnap

Igaz szavak a barátságról

A barátság szép,
A barátság kép.
Fested feketével, pinkkel,
Mintázod koponyával, szívvel.
Telik az idő, képed szobám falán,
Nézem, nézegetem... Igazi talán.
Hiszek benned, akarlak, szeretlek!
Hiszek a szavaknak, a szemeknek.
Boldog vagyok, mert vagy nekem.
Nevessünk, sírjunk, fogd a kezem!
Közeli barát,
Lelkem párt talált!
A szobám falán a képed,
De szívedben összetéped...
Egymásra mosolygunk,
A mennybe haladunk.
Hiába, egyszer majd úgyis megszakad,
S nem tudhatom, voltak-e igaz szavak...
A barátság szép,
A barátság kép.
Persze, létezik, ezt még én sem tagadhatom,
De Picasso vagy hamisítvány lóg faladon?

Sadie Salvator



A híd

Egy hídon ülök, egy hídon olyan egyedül...
Egy rozsdás hídon, mely alattam elgyengül.
Egy hídon a halott Pest és Buda között,
Egy hídon a nagy, hömpölygő Duna fölött.

Egy hídon ülök, csak várom a kedvesem,
Egy hídon ülök, várakozva, nesztelen.
Egy hídon a hiányos szíveink között,
Egy hídon a szertelen szerelem fölött.

Egy hídon ülök, mely elválaszt s összeköt,
Egy hídon mely megmentett, s később összetört...
Egy hídon ülök, ülök a sorsom hídján,
Egy hídon ülök egyedül, kínok kínján.

Én minden irányban keresek valamit,
A szívem veszetten keres még valakit.
Két út van, mégis maradnék, szép a jelen.
Múltam fáj, s nélküled nincs jövőm kedvesem!

Egy hídon ülök hamis volt és lesz között,
Egy hídon ülök a szép halálom fölött.
Alattam zavart Duna, szerelem, halál...
Hallom, tisztán érzem, csak nekem kiabál!

Felállok, szabadulok, már súlyom sincsen,
Elrugaszkodom, szállok, enyém minden!
Zuhanok, fülemnél süvít a levegő,
Csobbanok, s megcsókol e habos szerető.


Sadie Salvator

2014. július 2., szerda

Add át a lelked a részeg kéjnek, aztán sírj


#Igazság#selfie#vagyokakivagyok#miafasznakkettőskeresztek?

Tömeg emberré válsz, majd azt mondod, te más vagy mint a többiek.
Egyformák vagytok, királynők és hercegek,
de én boldog is vagyok és rajzolhatok a matekfüzetembe.



Halálra születtem


Üstökös

Már belemerültem az életbe,
Bele sem gondoltam az évekbe.
Elbűvölten, szemlesütve
Repültem a végtelenbe.
Bódultabban, boldogabban,
A Napnál is magasabban.
Tudálékos hercegnőként,
Istenverte királynőként!

Már villámlik és mennydörög,
Nevet felém egy üstökös.
Visítok, mert fejbe vág…
Megváltozik a világ!

A szívem hevesen lüktet,
Az ajkam érzi a tüzet.
Felhergel, megnyugtat,
Megőrjít, elaltat…

Már belemerültem az életbe,
Bele sem gondoltam az évekbe.
Elbűvölten, szemlesütve
Repültem a végtelenbe.
Bódultabban, boldogabban,
A Napnál is magasabban.
Tudálékos hercegnőként,
Istenverte királynőként!

Már vége és már boldog,
Már vége, már jó vagyok!
Boldog, de miért?
Jó is, de kiért?

Az üstökösért vagy a szerelemért?
Üstökösként érkező szerelmemért?
Angyal vagyok, félek…
Ördög vagyok, élek!

Bűnös, bűnös érzés!
Bűnös, bűnös lépés!
Elátkozom, elvetem…
Így kapkodva felejtem.

Már belemerültem az életbe,
Bele sem gondoltam az évekbe.
Elbűvölten, szemlesütve
Repültem a végtelenbe.
Bódultabban, boldogabban,
A Napnál is magasabban.
Tudálékos hercegnőként,
Istenverte királynőként!

Ha egyedül nem, hát veled.
Gyere édes, add a kezed!
Repüljünk királynőként!
Égjünk el üstökösként!


Sadie Salvator



Filmajánló: Szerettem másképp is



A történet Norvégiában játszódik a Berlini fal leomlása után. Jarle élete egy megvadult kamasz módjára zajlik, barátnő, rock együttes, drog és alkohol. Ahogy lennie kell, ám mikor megjelenik Yngve az új diák, Jarle élete teljesen más irányba fordul. Kezd elszakadni és elhatárolódni a barátaitól, kezdi megérteni mi a fontos és felfedez magában valami olyan érzést, amiről eddig sejtelme sem volt. Büszkén mondhatom, ez a film az egyik legszebb romantikus dráma, hiába nem egy közhelyes 16. századi vidéki palotában játszódik és nem a szolgálólány-herceg viszonyt boncolgatja. Egyszerűen minden meg van benne. Félelem, szerelem, a megfelelés utáni örökös vágy.
Olyan filmek közé tartozik, aminek igenis sírtam a végén mert át tudta adni, amit kellett. Szerintem nincsen leszinkronizálva, de ha lenne is feliratosan ajánlanám mindenkinek, ugyanis sokkal jobban meg lehet érteni a mondanivalóját hamis, túljátszott magyar szinkron nélkül.
A könyvet sajnos még nem tudtam elolvasni, de amint lehet, megteszem.

Edda Művek - Változó idők

Na most figyelj öcsi
Nem dumálunk, nem barátkozunk
A változó idõkhöz
Mind alkalmazkodunk

Új közérzetem
Nem ajánlom senkinek
Jobb ha elkerülsz
Magányom ragályos lehet

Kevés a lázadó s a vég oly közel
Nincs bocsánat semmiért jóra rossz felel
Kevés a lázadó s a többi meghajol
Létünk csak félelem egy elfojtott sikoly.

Szembe kompjúter jóllakott pöffeszkedõk
Az ember így könnyebben ellenõrizhetõ
Partner nélkül égõ furcsa szerelem
A szabadsággal csak álmomban szeretkezem

Hej, hej változó idõk

A hajó - ringat a víz
De el is veszhetsz
A hajóba még - ringat a víz
De el is veszhetsz
A hajóba még minden lehet

Ringat a víz, de el is veszhet a hajó

The Pretty Reckless - Just Tonight


Az érzés szeplőtlen egy halott hajnalon


Házi feladat a környezet szennyezésről

Sokan félelmetesnek találják, hogy mi, emberek tesszük tönkre a bolygót ahol élünk. De akkor miért nem rettegnek bekapcsolni a televíziót, elindítani az autójukat vagy akár csak kidobni valamit a kukába?  Van, ami jobban szennyezi a környezetet. Van, ami kevésbé. A környezetet több módon lehet tönkre tenni. Levegőszennyezés, vízszennyezés, talajszennyezés. Mindegyikről sajnos nagyon sokat lehet hallani, hogy így szennyezték, így rontották el, így pusztult ki nagyon sok állat… Nem sok különbség van köztük. Mindegy hogy a levegőt szennyezzük kipufogógázzal, a vizet a mi szennyvizeinkkel vagy a talajt minden szemetünkkel és hulladékunkkal. Sajnos a Földet egyre jobban a pusztulásba taszítjuk azzal, hogy ilyenné lettünk és hogy semmit nem teszünk ellene. Bár őszintén, mit is tudnánk? Ha pár ember eldönti, hogy ők most környezetvédők lesznek azzal az égvilágon semmit nem fognak megoldani. Úgy se költöznek barlangba és nem kezdenek el bárdokat faragni, hogy állatokra vadásszanak. De ha meg is teszik, maximum pár perc plusz életet nyernek a bolygónknak.

Sadie Salvator

Őszinte monológ egy ismeretlennek

Nézlek, és látok mindent, amit szeretek az életben, a boldogságot, a fiatalságot, a szerelmet. Gyönyörű vagy. Nem tudok más kifejezést használni rád, egyszerűen megbolondít a csillogó szemed, a puha szád, a selymes bőröd, és az a kis halvány pír az arcodon. Hiába, nem tudlak csak nézni… Azt mondják mindent a szemnek, semmit a kéznek. Hát én érezni is akarok, érezni mindent. Érezni akarom, ahogy megfogod a kezem, érezni akarom, ahogy szelíden átkarolsz, de főleg érezni akarom azt, ahogy csókolod a számat. Beleborzongok. Megszűnök létezni, mintha nem tartana már a földön semmi, csak Te kötsz ide, a szerelem, amit irántad érzek. Lehetetlenség elmagyarázni, hisz csak nézlek, és még is mindent látok, amiért érdemes élni és meghalni. Szeretlek!

Sadie Salvator

2014. július 1., kedd

Gyere

Megbetegedtem és fáj...
Miért is nincs beteg báj?
Lüktet a fejem, nem hallok.
Földöntúli halott hangok.

Miért látok egyáltalán még jelent?
Ha már úgy sem tudom, a szó mit jelent...
Én figyelnék, engem tényleg érdekel.
De ha nem tudok kérdezni, ki felel?

Most látom a kórházi ágyat,
Azt mondják, a halál még várhat!
Várjon! De hova várjon már?
Nem kell neki egy elkékült száj?

Ha behunyom a szemem, már érzem.
Érthetetlen, eddig miért féltem.
Be akarom már hunyni, behunyni örökre!
Hogy az ördög borús táncot járjon fölötte!

Sadie Salvator

Csak szólok, a szerelmem veled él


Elindultam a véredért

Látom sírsz, hiába, kegyelmet ne remélj!
Nincs már bennem tisztelet, büszkeség, kedély.
Add már meg magad! Felhasítom a húsod!
Nem, ez csak kín, nem az utolsókat rúgod.

Kirohan belőlem, elhagy a fájdalom


A könnyem is elhagyott...

Nem marad más, csak test,
Távol a lélek él.
Szívemet ott keresd,
S ne lepődj meg ha fél!

Egy árny beszél melletted

Valami rám telepedett, érzem,
Nem érdekel, hogy angyal e.
Már elhűlt és elkékült a lelkem,
S nem érdekel, Ő akar e...

Semmi más, csak egy tétovázgató test,
Ez vagyok, más nem lehetek!
A szívem helyén vérző a friss heg,
Szenvedek, de mást tehetek?

Csak szellő vagyok, őrült, visító,
Az, aki nem lehet nyugodt,
Embereket ölő, megtépázó,
A boldogságom elbukott.

Hiába szó, nem beszélek!
Nem hagyok újabb emléket.

Többet én már nem szabadkozhatok,
Meghaltam minden közegben,
Nem tagadom, én semmi sem vagyok,
Csak kósza árny a tömegben.

Sadie Salvator

Kísértet

Látlak is és nézlek és érezlek,
A közelgő halálról kérdezlek...
Én félek, még hangom is reszketeg,
Te már nem élsz, mégis én szenvedek!

Mi jön ez után? Hová lesz a lelkem,
Mikor már nem emelkedik mellem?
Kérlek, mindent tudni akarok,
Hogy boldog halálba szaladhatok!

Hé, te ördög, most miért nem beszélsz?
Hé, te angyal, tán könyörgést remélsz?
Csak mosolyogsz az arcomba némán,
Egy kicsit, csak kicsit figyelj én rám!

Eltűntél, itthagytál, összeestem.
Most a túlvilággal összevesztem?
Látni akarlak, nézni, érezni!
Pár dolgot a halálról kérdezni!

Hiába, elsuhantál nesztelen...
Nem vagy vad kísértet, csak szemtelen!

Sadie Salvator

Történelmet tanulunk, hogy ne tudjuk mi folyik mellettünk

Az igazság kemény. El van ásva a jelen,
Elfedi és segít a bűnös történelem.

Kérdezel... Aztán megkérdezem miért.


Önkép

Állj fel végre, most menj ki a tükörhöz és
Nézz bele újra, s újra! Nézz bele mélyen!
Látod a lelkedet? Az érzéseidet?
Mondd, ha tudod, elértem valamit, éljen!

Én felálltam, kimentem a tükörhöz és
Én belenéztem, én belenéztem mélyen.
Láttam a lelkemet, az érzéseimet.
Nem értem el semmit, nem mondhatom, éljen!

Összetörtem másokat is és magamat...
Eladtam a lelkemet, fájt, de nem bántam.
Kikiöptem, hánytam az elcsépelt szavakat.
Tudom hogy szenvedtem, éreztem és láttam!

Szerettem valakit, egy férfit vagy egy nőt?
Ismertem, de mégsem ismertem igazán.
Együtt éltünk, együtt éreztünk fagyot, hőt.
Mint hattyúk, fogadtunk hűséget s szerelmet.

Kifeküdtem egyedül, csak én, védtelen...
Vártam valamit, egy fújást, villámcsapást.
Csak jelezné azt, hogy enyém a végtelen!
Hiába vártam, éltem s összeomlottam...

Sadie Salvator

The Pretty Reckless - Zombie


Fájdalom

Érezni akarom a tüzet, éget, fáj!
Felperzselt kar, hamu-szem és megégett száj.
Azt, hogy érezzem égő húsom illatát!
Hogy a testemet a fájdalom járja át!

Érezni azt, ahogy kés karcolja bőröm!
Ez maga a hamisíthatatlan öröm.
Ahogy kifolyik a sűrű, vörös vérem!
Ezt a fájdalmat, csak ezt az egyet kérem!

Érezni akarom azt a fojtogatást,
Azt a megvadult, dühös nyakszorongatást!
Hogy alig van már valamennyi levegőm!
Az a kéz legyen egyetlen egy szeretőm!

Érezni azt, ahogy vízbe fulladok,
Amikor a nyakamon szorul a hurok,
Mikor pisztolylövés, amit végleg hallok,
Mikor méregben áztatom a nyelvemet!

Érezni akarom a közelgő halált,
A testemnek utolsó, megmaradt hamvát!
Mikor elköszönök a világtól végleg,
Mikor már nincsenek ki nem talált léptek.

Minden egyes testi fájdalmat akarok!
Akár hazudhattok nekem vagy csalhattok!
Érezzem, hogy nincsenek igaz barátok!
Az sem baj,ha vertek vagy ha megaláztok.

De nem akarom érezni, én nem, soha!
Hogy nincsen édes, csak a gonosz mostoha.
Hogy aki világra hozott, az egyetlen,
Ő az, pont ő, akinek már nem kellettem.

Nem akarom érezni, mikor elfordul,
Amikor minden haragjával rám mordul.
Mikor nem én vagyok, kit szeretni akar…
Most már késő… Nem kértem ezt elég hamar.

Sadie Salvator

Egy szörnyeteg rövid története

A pokolból elküldték,
Majd a Földre száműzték.
Az árnyak elől elfutott,
Emberek miatt bujdosott...

Aztán meghalt mert a Földön egy beteg, romlott társadalom él.
Namasté!

Kedvesemnek szóló köszönet

Drága hű szerelem, igaz, hű marad örökre,
S mellettem a szerencse, mert nem a világ ökre.


Kiss - I Love It Loud


Te...

Félek, szenvedek, sírok...
Elveszett harcot vívok.
Kiért? Hát érted!
Persze, nem érted...

Létezhetek én neked?
Rám sem pillant a szemed.
Süket, vak fülek,
Ormótlan szünet.

Tudod te ki vagyok?
Olcsó, rohadt halott...
Miért? Azt talán tudod?
Tőled halálba futok!

Félek, szenvedek, sírok...
Elveszett harcot vívok.
Kiért? Hát érted!
Persze, nem érted...

Folytassam? Haljak meg?
Számít ez már neked?
Éltem már és haltam is.
Oly mindegy végül is!

Szirmaimat letéped,
Mérgemet mégsem érzed.
Hervadó virág,
Becsapott világ...

Félek, szenvedek, sírok...
Elveszett harcot vívok.
Kiért? Hát érted!
Persze, nem érted...

Feladhatom, oly mindegy.
A sors már megölt minket.
Saját sírodba temess!
És szeress, vagy ne szeress!

Sadie Salvator



Tegyetek kérdőjeleket!

Boldog vagyok? Szomorú vagyok?
Józan vagyok? Részeg vagyok?
Az életem szép és tökéletes? Az életem rossz és förtelmes?
A szüleim csak jót akarnak? A szüleim csak bántanak?
Mindenki vigyáz rám? Mindenki ellenem játszik?
Akinek szeretnie kell, az szeret? Akinek gyűlölnie kell, az gyűlöl?
Az életemet külföldön kell folytatnom? Az életemet ott kell folytatnom ahol elkezdtem?
Vagyok valaki? Senki vagyok?
Szabad vagyok? Bezárt vagyok?
Egérfülű zsiráfokat rajzoltam a füzetembe? A füzetem üres?


Maradj pozitív, keresd a jót, maradj az igazságnál, tudd, hogy mi a rossz!
Ne felejtsd a kérdőjeleket!





Lefejezett boldogságom örömére


Drog

Pillanat, csoda...
Mindig, majd soha!
Szívek, csillagok,
Ízek, illatok.

Lány most néz:
Izmos kéz,
Szem, ajak.
Kis szavak!

Fiú lát:
Kebel, hát,
Fenék, comb,
Hamis konty.

Lány már szerelmes,
Fiú szerelmes!
Érzék, vágy,
Beteg, más...

Randi, tánc,
Ezüst lánc,
Pezsgő, bor,
Csókba forr.

Vak szavak,
Holt ajak,
Szerelmes éj,
Elveszett kéj...

Hazugság, szó...
Nap, szél, hó...
Vörös titok,
Sötét szitok.

Teker, szippant,
Füst és visszhang,
Pupilla, erek,
Bevérzett szemek.

Kínál, kér!
Verőér...
Búdul, baj,
Süket zaj.

Jaj, kér még!
Tűzben ég.
Fájdalom, kár,
Szóból halál...

Lány, vágy, szenny,
Boldog menny!
Fiú lohol,
Üres pokol.

Hamar, késő,
Kard és véső!
Kevésből sok,
Hasztalan drog.

Sadie Salvator

Mese

Egy lámpáshoz imádság,
Dzsinntől lopott kívánság...


Egyszer volt már, de hol nem?
Mese, így lát egy vak szem.

Meghalni még lesz időnk


Saving Abel - The Sex is Good


Veled, nélküled

Bú remény,
Hasító magány,
Nincs erény,
És nincsen család.

Szép, hallhatatlan hang,
Így kiáltok érted,
Visítva, suttogva
Átkozom a fejed.

Érzem rossz veled,
De nélküled fáj,
Szerettél engem,
Szerelem voltál...

Sadie Salvator

A sirály és a hal

A stégen sétálva két barátot láttam,
Meglepő... Barátok? Egészen mást vártam.
Egyikük fehér, elvetemült, vad és szabad,
Míg a másik dundi, valami vízben ragadt.

Hirtelen elkapja és felrepül vele,
A halnak szeretettel duzzad a szeme.
A néma elnémul, nincsen többé viszály,
Mert barátian falja fel őt a sirály.

Sadie Salvator

Ma már nem...

Ma már nem vagyunk azok,
Ma már nem vagyunk szabadok,
Ma már nem tudjuk mit jelentett,
Ma már hisszük, hogy a lelkünk szenvedett,
Ma már nem fogod a kezemet,
Ma már nem nyalogatod szívemen a sebeket,
Ma már nem csókolod szerelmesen a szám,
Ma már nem vagy boldog, s nem is leszel tán...

Emlékszel még, a nevetés mit jelentett?
Emlékszel még, miként éreztél szerelmet?
Emlékszel még, milyen felelőtlenül élni?
Emlékszel még, milyen szenvedélyben égni?
Emlékszel még, milyen az ifjonti büszkeség?
Emlékszel még, mikor kedvesed keres, s körbenéz?
Emlékszel még, mikor csak őt látod a tömegben?
S emlékszel, mikor még pehelysúlyú volt öledben?

De hiába a halványodó szerelem,
De hiába nem becéz már oly kedvesen,
A szív csak tőle éldegél, csak tőle ég,
S akkor is, mikor nehéz, nem lehet vége még!

Hisz még mindig csakis ő az egyetlen,
Hisz még mindig fáj, ha kedvetlen,
Hisz még mindig az ő kezét fognád,
Hisz még mindig az ő csókjait lopnád,
Hisz még mindig látni csak őt akarod,
Hisz még mindig magadhoz láncolod,
Hisz még mindig átverekednél érte egy seregen,
Hisz még mindig érzed, ő az igaz, örök szerelem!

Sadie Salvator

Igen

Ha rád gondolok, könnyezik szemem,
Ha meglátlak, megremeg a kezem,
Ha megcsókolsz, feldobban a szívem,
A kérdésedre a válasz igen!


Örökre fojtsd belém a szót!


Könyvajánló: Mons Kallentoft - Véres tél



A véleményem rövid és lényegre törő: letehetetlen. Egyszerűen úgy érzem én is Linköpingben élek Malinnal. A megfogalmazás kifejező és tetszetős. Jómagam imádom az abszurd hasonlatokat és metaforákat, nos a könyv minden lehetőségét megragadta ezek használatával a cselekmények és a helyszínek pontos bemutatásra. Végig féltem, végig izgultam és végig éreztem mindent, amit a szereplők éreznek. Átéltem a gyilkosságot rendőrnőként, boncnokként, kamaszlányként, civilként, kivallatottként, gyilkosként és áldozatként is. Azonosultam a Murval családdal, a Labdaszedővel de leginkább Fors nyomozóval.
Nem sok tökéletesnek mondható könyvet olvastam életemben, de ez egy volt közülük, lassan belevetem magamat a második részbe.

Apró feljegyzett idézetek:

"A hidegnek nincs illata."
"Betegesen megtervezett mindent előre."
"A test becsapja önmagát."
"A test elidegenedik a lélektől."
"A fény, a tisztaság csak látszat."
"Távol a fénytől, távol az álmoktól."
"Darabjaimra esem szét."
"Férgek nyüzsögnek"
"Éltünk valaha?"
"Süteménymorzsa a földön."
"Lángra lobbanak."
"Ha valamit rendesen eltüntetünk az nincs is."
"Emlékek és sejtelmek bonyolult kapcsolatrendszere."
"Mint béka a turmixgépben."
"Engedelmesen meghajlik."
"Fanyar kávéillat."
"Elvágott torkok."
"A képlet működik."
"Áruld el!"
"Kábán ragaszkodtok valamihez, amit kitaláltatok."
"Felhőtlenül boldogok."
"Amikor csak akarja."
"Elképesztően magányos lehetett."
"Semmi értelme."
"Láttam közeledni."
"Keressetek egy ösvényt, amely elvezet egy helyre, ahol csak a test, nem pedig a lélek él, ahol lélegzünk, ahol még fizikai valónkban jelenünk meg, ahol nincsenek érzelmek."
"Egyszerre voltál látható és láthatatlan."
"Mintha óriáspókok szőtték volna tele a hálójukkal."
"Élőhalottak éjszakája."

Találkozóm velem

Jártam ott és láttam őt,
Láttam bátrat, szenvedőt.
Velem voltam, én, magammal,
Felvertem dobbal, haranggal.

Beszéltünk, de vitáztunk...
Oly nagyokat hibáztunk...
Akkor éreztem, amit kell,
Hogy az ember testvérre lel.

Hallottam a hangomat,
Hallattam a hangomat.
Idegesítettem magamat,
Húsomba vájtam a karmomat.

A saját húsom, vérem...
A sajátomat kértem!
Folyik a piros, lidérces,
Nem vagyok már oly szemérmes.

Odalépek hozzám, kezemet fogom,
Szememet nézem, ajkamat csókolom.
A két száj, a test egybeforr,
Két szem, egy test, egy száj, egy orr.

Eltűntem, egy vagyok, nem látom...
Hiányzom nekem és már bánom
Hogy magamba vájtam karmom,
Felsértettem saját arcom.

Miért hagytam, hogy megtegyem?
Elránthattam volna kezem,
De akartam, fura az indok...
Szeretek szenvedni, ez TITOK!


Sadie Salvator

Mindenhol megtalálsz, de sehol sem vagyok


Egy túl őszinte érzés

Kurvára végem van, rohadtul elmegyek,
Ostorotok alatt többé nem szenvedek.
Eljött a kibaszott búcsúzás ideje,
Vár engem az álmok halálos szigete!

The Pretty Reckless - Follow Me Down


Születésnapom - avagy visszaemlékezés június harmadikára

Ünnep van ma, ezért ünnepelj meg engem!
Ékesítsd meg a lobogó tüzet bennem!
Ma van a napja, ma születtem, ma élek,
Egy egyszerű, egy igaz köszöntőt kérek!

Tizenöt esztendeje sírtam világra,
Szeretetre, szépre, tiszteletre várva.
Az a megvesztegetett nap sem volt már más,
Sem emelkedés, sem pedig nagy pusztulás.

Tizenöt esztendeje hogy beteg vagyok,
Élek én éjszaka, majd reggel meghalok.
Andalogva, félve merülök szívedbe,
Beteg babonákat foglalva rímekbe.

Tizenöt esztendeje reszketem neved,
Síró ajkam vezekel, s csókolja kezed.
Ünnepeltük ma eltévedett lelkemet,
Beteg volt, hamis, ami elveszett...


Sadie Salvator

Semmit akarok, kézzelfoghatót, senkit akarok, szerethetőt...

Lelkem megreped és elhull, szám reszketve nyögi a nevedet.
Vége van, elveszett...

Parov Stelar - The Mojo Radio Gang


Eve Ensler - Érző lelkek (részlet)


Búcsúzás

Kisdiákként persze én nem éreztem még,
Nem éreztem a tüzet, sem a szenvedélyt.
Egyáltalán nem sejtettem volna,
Hogy lesz bajtársam, kit nem látok már soha.

Eltűntek lassan az őrületes évek...
Csak egy percet, csak egyetlen egyet kérek!
Egy percet ölelésre, egy percet csókra,
Egy percet az őszinte és igaz szóra!

Nem tagadom, én nem akarok menni még,
Érzem már a tüzet, érzem a szenvedélyt.
Itt marad szerető szívemnek egy része,
S igaz bajtársaimnál lelkem egésze.

Vége van, már csak fakó emlék marad,
Múló örömök és elfelejtett szavak,
De én megőrzöm örökre, megőrzöm majd,
Megőrzöm a jót és megőrzöm a bajt!

Ezt nem pótolhatja ezentúl semmi más,

De mennünk kell, eljött a búcsúzás...

Sadie Salvator

Emékezés




Hideg van, a föld nedves, a sikátor bűze miatt eldugult az orrom, mégis egész jól éreztem magamat. Kicsit sem fázok, sőt igazából nem is érzek semmit. A földön fekszem, a felsőtestemen szúrt sebek a lábam természetellenesen kicsavarva a fenekem alatt. Kívülről szemlélem magamat. Mit ne mondjak, nem valami szép látvány. Pár órával ezelőtt még olyan csinosnak éreztem magam. Kivasalt haj, füstös szem, fekete miniruha... Minden, ami kell. A barátnőmmel egy buliba indultunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Hangos zene, helyes fiúk és lecsúszott koktélok. Felelőtlenek voltunk, vidámak. Csörgött a telefon. Apa. Szörnyű hírek... A nagyi meghalt, haza kell mennem. A nagyi... Nem! Nagyon szerettem őt! Futottam... Nem törődtem semmivel. Sírtam, futottam. Végül kifulladva álltam meg és a falhoz támaszkodtam. Fogalmam sincs hol vagyok. Egy férfi. Megkérdezem. Fura a tekintete. Részeg. Megfogja a karomat, magyaráz. Elhúzódom. Kiabál. Futok... Nincs tovább út, ez zsákutca. Hol a telefonom? Elhagytam. A férfi közeledik, én a sarokba húzódok. Rúgkapálok és karmolok, nem zavarja. Simogat, becéz, én sírok. Felemelem az öklöm, orrba vágom, vérzik... Azt hittem nyertem, tévedtem. Nekem ugrik. Püföl, ver... Lassan már nem érzem. Felülről szemlélem kihűlt, ronda testemet. Már nem érzek semmit... Merre vagy, nagyi?

Sadie Salvator

Hallgatom, nevetek

Hallom a hangját és mosolygok,
Szid, ver, de már nem is harcolok.
Nem érti, hogy mi bánatom,
Nem ellenkezek, nem vitatom.

Állok némán és csak hallgatom,
Dühös szavait nem számolom.
Én nézem le őt és nevetek,
Őrültek, oh isten veletek!


Sadie Salvator

Elveszett költő, elveszett múzsáját kutatja egy hamis vászondarabban...


Fagyos tavasz

Boldog, meleg madárcsicsergés,
Gondatlan, vidám bohóckodás,
Virágok közt szerelmeskedés,
Naplementénél ábrándozás...

Tavasz, tavasz, gyönyörű tavasz,
Hol vagy most? Miért nem jössz? Várlak!
Hol bujkálsz még? Miért vagy ravasz?
Látni akarlak, látni... Bárcsak...

Az eső eláztatja arcom,
Szél csavarja ki a szép fákat,
Fájdalom ellen kezdem harcom,
Félek, hogy rám szakad majd a bánat.

Idegen tekintet mered rám,
Futnom kell halált hozó a szem!
Állok, összeszorítom a szám,
Sikoltok belül, de kívül nem...


Sadie Salvator