A szíveden átgyalogolok nesztelen...
Téged öllek, de magamat sem ismerem,
Mondd el, ki vagyok én! Mondd már el, kedvesem!
Arcom esőáztatta rongydarab,
Nincs foga, de vigyázz, mert megharap.
A nyakam kopasz, szirom nélküli rózsa,
Minden tövise kegyeletét lerója.
A hasam az elhulló, beteg falevél,
Kapkodva sír a legutolsó falatér'.
A mellem a magányos kismama,
Akit elhagyott egy hűtlen kisbaba.
A kezem töredezett, kiszáradt kóró,
A gyűrűsujjam kóros halálosztó.
A lábam csak egy halovány, csapzott nádszál,
Nem izmos, de érintésedért kiabál...
Futok veszetten szaladok a síneken,
A szíveden átgyalogolok nesztelen...
Oh, kedvesem, ki vagyok? Vagyok-e, vagyok?
Vonat, gyilkos, áldozat és halál vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése