2016. január 30., szombat

Kopcsák Róbertes átiratkozás

Könnyű drogok következnek

Mindig a tüdőd lelketlenségére
vágytam, pedig csak
passzív szerelem lehettem.
Mikor végre beengedtél,
ideges dohánymorzsákra mutattál.
Félmosoly. Az alufóliában
előző grammjaid békéje lapult.

Először a nagyobb gumóimat
morzsoltad le. Szippantáskor
megégette az ajkad. Ez volt a
legintimebb kapcsolatunk.
Majd a papíromat kihúztad,
akár a szádat gonoszkodáskor,
és beletömködtél engem is.
Végül a maradékból csigát
tekertél, azon keresztül elégítettelek ki.
A mutató és középső ujjad között
olvadtam rá a lelkedre.
Olyan volt, mint egy
egészen forró ölelés, amibe
bele kell pusztulni.

Kibaszottul ezért szerettelek.