2014. december 16., kedd

Művészszindróma


Propaganda... talán... vagy még sem

Pókszabású szeretet egy meggyötört emberi testben, gyűlölködő, gonosz és szemtelen!
Vigyázz vele, sors keze jár az ízelt lábakon.

Avalanga szívem...

Az avalanga szívem kertjében patak,
A patakban vérben fürdő apró halak,
A halak testében ormótlan kis szív dobog,
S e szívben lassan habzó édesvíz forog,
A vízben szteppel egy fürge baktérium.
Nekem tükör, neked mindez barbarikum!

Ebben a tükörben én magamat látom,
Bennem pedig egy megkopott édes álom,
Álmomban egy ismerős idegen alak,
Az alak bőrén egy tágra nyitott ablak,
Az ablakba nyúlik egy kéz, a végem,
Vég kezében az én avalanga szívem,
Az avalanga szívem kertjében patak,
A patakban vérben fürdő apró halak.

Sadie Salvator


Helen Reddy - I Am Woman


Ich denke nur an dich...

Super, komish, doof, blöd, schrecklich,
Ich bin schön, ach ich bin hässlich...
Ich lebe, aber ich grauße,
Ich denke nur an dich, ich brauche
Deine Küsse und dein Mund,
Deine Liebe,  dein Harz und
Ich denke nur an dich, ach ich liebe dich,
Aber ich liebe dich überhaupt nicht!

Sadie Salvator

Hiánypótló kapcsolat

Az ágyon ülünk, kéz a kézben egymással szemben,
Annyira közel, de mégis olyan messze...
Megragadjuk a teljesen rossz alkalmat,
Ez egy egyfajta hiánypótló kapcsolat.

Vállamat súrolják a puha ujjaid,
Keresek emléket, érzelmet, valamit...
Egy úton együtt, mindketten magányosan,
Másra vágyván, ám nem tudni ő merre van.

Halk zene ritmusára mozgunk közösen,
Ha szerelmesen, már szinte ösztönösen...
Egymás teste, mit régen ismertünk jól, s jobban,
Az érzés, amelyről már nem tudjuk hol van.

Egy utolsó csók, egy utolsó ölelés,
Egy utolsó hamis, zavart szívrebbenés...
Megragadjuk a teljesen rossz alkalmat,
Ez egy egyfajta hiánypótló kapcsolat.

Holnap találkozunk!


Sadie Salvator

Absztrakt, beteg illúzió (=szerelem)


Sorshajó

Tajtékzik alattam a harcos víztömeg,
Karomat karcoló vasbéklyón rozsdás szögek,
Egyedül a hajón, a sorsom hajóján,
Keresztbetett lábbal egy kabin legalján

Üvöltök és velem együtt ring a bárka
Életem mézédes szabadságát várva
Nyögnek a bátor vízcseppek az arcomon,
Ám mégsem mozdul meg sem fel-, sem alkarom...

S hiába támad föl alattam a tenger,
A lánc leköt, s nekem tűrni, csak tűrni kell.

Sadie Salvator

Nem velem történik

Nem én vagyok az, aki csak sír az esőben,
Nem én vagyok a magányos, az erőtlen!
Nem engem figyel egy férfi a fák közül,
Nem én vagyok sötétben egyes-egyedül!

Nem engem szólítanak meg szép kedvesen,
Nem nekem csavarják hátra csontos kezem!
Nem én félek sikítani befogott szájjal,
Nem én remegek, mert tudom, veszett párbaj!

Nem az én szemem sötétül hirtelen,
S nem én ébredek bilinccsel kezemen!
Nem én fekszek meztelen a csupasz kövön,
Nem az én erőm hagy el, fogy el akkora
Mikor az alak végre bemutatkozik
És közli, ez mind nem is velem történik!

Külső szemlélő voltam csupán...

Sadie Salvator

Amikor mesemondó vagyok

Elmesélem, hogy szép itt és hogy jó nekem,
Hiszed, hogy boldog vagyok, de tudod hogy nem...

Hazudom, hogy végem, hogy nem jó itt nekem,
Hiszed, hogy nem igaz, de tudod, hogy igen...

Bolond babámnak...

A bolond babámnak a bolond világa,
Az igaz őznek elvetemült gidája,
Szerető szívemnek őszinte bánata,
A gyermeknevetés bolyongó fájdalma,
Az anyaméh kongó, szentes üressége,
A termőföld beteg, örök szüzessége,
A veszett ugar savanyú, száraz verme,
A pogánynak halott, kékült kegyeletje,
A doktor kicsorbult, véres ampullája,
A művész elkopott, fehér ceruzája,
A drogos megtisztult szűkülő vénája,
A tanító fekete, porzó krétája,
A varrónő felbomlott, vastag cérnája,
A szerelmes önző, kedves kis cédája,
A bohóc patakokban elfolyó sminkje,
A kövér modell divatos, örök sikkje,
Az elsőbálozó kalandos éjjele,
Az elhagyott lelkem szomorú éneke...

Sadie Salvator