Ha senki más, majd én eltaposom a cigicsikked.

Elmorzsolt könnyek ködén megcsillanó alkonyi fény

A sokattudó

Az az igazság, hogy én nagyon sok mindent tudok. De komolyan. Tudom, hogy szegény Gergőt lekoptatta a szerelme, tudom, hogy Betti egy tölgy alá bújt sírni, mert elváltak a szülei, tudom, hogy Réku véletlenül leöntötte a nadrágját colával és még azt is tudom, hogy a fiúk a 8.b-ből majmokat utánoztak. Ezeket onnan tudom, mert mind a parkban történt, én pedig kíváncsi vagyok, mert hát ilyen egy falevél.

Sadie Salvator

Kicsit az Ámorról

Fekete
Fehér
Szerelem
Szenvedély

Bűnös
Szerethető
Hűvös
Kötelező!

Vonat vagyok

Futok, veszetten szaladok a síneken,
A szíveden átgyalogolok nesztelen...
Téged öllek, de magamat sem ismerem,
Mondd el, ki vagyok én! Mondd már el, kedvesem!
Arcom esőáztatta rongydarab,
Nincs foga, de vigyázz, mert megharap.
A nyakam kopasz, szirom nélküli rózsa,
Minden tövise kegyeletét lerója.
A hasam az elhulló, beteg falevél,
Kapkodva sír a legutolsó falatér'.
A mellem a magányos kismama,
Akit elhagyott egy hűtlen kisbaba.
A kezem töredezett, kiszáradt kóró,
A gyűrűsujjam kóros halálosztó.
A lábam csak egy halovány, csapzott nádszál,
Nem izmos, de érintésedért kiabál...
Futok veszetten szaladok a síneken,
A szíveden átgyalogolok nesztelen...
Oh, kedvesem, ki vagyok? Vagyok-e, vagyok?
Vonat, gyilkos, áldozat és halál vagyok!

Sadie Salvator

Hé...

Én vagyok miss mindenki és miss senki,
Mondd, hogy elégetjük! Égessük el!
Ami köztünk van...

Hagyd el!

Önismeret...

A fájdalmam útra kélt, akár az albatrosz,
Így lettem örökké búskomor rapszódosz.

Ima

Szemek, kezek, erek,
Halk imát remegek.
Imát hozzád, Uram!
Igazat? Oh, ugyan...

Kérek pénzt, életet,
Szerelmes éveket!
Színeket és szivárványt,
Feleségnek királylányt!
Habos, vidám menyegzőt,
Ágyba puha keszkenőt!
Kastélyt és nagy kertet,
Trónodhoz új szentet!

Kérek csókot, létezést,
Egy hét után mérgezést!
Feketét, árnyékot,
Egy halott ágyékot!
Rövidke temetést,
Szerelmes szenvedést!
Kunyhót és kis legelőt,
A halálnak szeretőt!

Ámen...

Sadie Salvator

Oh, kedvesem..

Komikus veszek

"Ki téged szeret, az ostoba!
Ki téged akar, az egy barom!
Banánszekéren ülő majom
Bolyhos farkát üldözi vakon!"

-Üvölti, mondja, s én bámulom
Földbeesett boros lábnyomom.

"Egy hercegnő, fekete lován,
Ki vakon néz, s szeret mostohán!
Ez vagy, de akartam igazán
Vágytam, majd enyém leszel talán..."

-Üvölti, verejtéke sötét szivárvány,
És én csak kacagok a púpos árnyékán.

Sadie Salvator

Semmi

A testemben lüktet, ver
A semmi, az üres hely,
Vért pumpál a ereimbe,
Vért pumpál az én semmimbe!

Külsőm megkarcolt, halott máz,
Belül semmi, kilakott ház...
Élek, vagyok, itt ragadok,
A semmibe szabadulok.

Zavaros óda, rege,
Csak egy a jelenetje:
A pusztakézzel fogható,
A ez el nem szabadítható

A semmi, a semmi amit érzek,
A minden, a minden amit kérek!

Sadie Salvator

Éjjeli időben...

.... Ő nyög egyet, majd fáradt teste megdermed,
Érdes keze elengedi a lelkemet...

Esik az eső az éterben

A szívem betegen baktat az esőben,
Nem ölelték meg őt már régen, és ma sem...
A szívem baktat, ázottan, szemérmesen,
Nem ölelték még őt ebben az évben sem...
Fúj a szél és támad vihar,
A szívem kiszáradt ugar...
Szeretetre vágyván énekelem a dalt,
Szívem bánattengere hamis szót szavalt.
Szót szavalt egykor, oly ékeset!
Szárnya szántotta a kék eget...
Énekelek fakó múltat,
Szemem egy emléket kutat:
Egy emléket rólad és a szerelemről,
Egy emléket rólad és a szenvedésről.
Érzem égő csókod illatát,
A szívemet villám járja át...
Sirály voltál, s én a harcsa,
Tetemimre gyűlt pár szarka.
S a szívem, egyedül ő maradt,
Majd botladozva hozzád szalad.

Sadie Salvator

Muse - Starlight

Ma reggel (minden nap)

Reggel van, hajnali öt óra,
Felébredtem a vekkerszóra,
Hideg van és sötét, szenvedek,
Kikelek az ágyból reszketeg.

Most kezdődik a napi rutin,
A wifi be és facebook login.
Snapchaten "jó reggelt" üzenet,
Írok egy monoton szöveget.

Gyors zuhany aztán egy tál müzli,
Fogyókúrázom, semmi csoki!
A táskámban pár könyv és füzet,
Mindenki más is buszhoz üget.

Beérnek az ózsdi kerekek,
Fellökik egymást a gyerekek...
Tízszer tíz centis helyen állok,
Állok, s állva majdnem elalszok.

Megszokott unalmas reggelek,
Nincs sok vágyam, egyért reszketek.
Nem kérek sem pénzt, sem kenyeret,
Csak a buszon egy ülőhelyet.

Sadie Salvator

Hangok

Viharos felhőkön lépdelve

Énekel a manó szerelme,

Dúdol egy hideg, halk dalocskát,

És én ide hallom a szavát.

Suttogva hív, szólít, csalogat,

Elcsábítja szegény vakokat...

Ritmussal hazudja a szépet,

Ha hiszel neki, akkor véged!

Ördögi manó, dühös, éhes,

A hamis szerelme szemérmes.

Boldog vakok boldog halálban,

Beteg látók bú országában

Élem a hangokat, tanulok,

Látom égett haláltorotok...

Kattog, egyre kattog a fejemben,

A dalocska halk, kellemetlen.

Ha én mindezt csak elképzelem?

A végzet nevét reszketem,

S Ő fekete szárnyát kitárva

Eljött értem a tébolydába.

Sadie Salvator