2015. augusztus 19., szerda

Zuhanórepülés

Szótlanul fekszem, fölém hajolsz
A szemedben magány
Pont mint én
Suttogsz valamit, válaszolok
Habár nem tudom, miről is beszélünk
És nem akarok itt lenni
Könyörgök, hogy fogd be a szád
Nem tudom kimondtam e, de az ajkaid vékonyra húzódnak
Kötéltáncot lejtek rajta
Megmarkolod a csuklómat
Násztáncra váltok
16 elmúltam, ez már legális
Habár nem akarok itt lenni
Azt hiszem elpattant bennem valami
Szilánkja a pupillámba fúródik
Csukott szemmel remegek a meztelen pusztulásban
Habár nem akarok itt lenni
Csak sötétség
A zuhanást is figyelmen kívül hagyom



.

Lepereg a vakolat.
Sosem tudom mit akarsz.
Vodkát ittunk hajnalban,
aztán elvágtam a kezem egy söröskupakkal.
Megkértelek, hogy adj rá gyógypuszit.
Te felálltál és a távolba néztél,
mint aki látni véli a tegnap esti nyögésmaradványaimat.
Ott hevertem előtted
- legurítva a szívemet a járdaszegélyen.
Kérés voltam csak.
(Bitte meine Liebe, Bitte, Bitte)
Sosem tudom mit akarsz.
A zuhanást választom.



2015. augusztus 7., péntek

Naplóbejegyzés - 2015. 7. 3.

Fogalmam sincsen, hogy mit fogok írni. Az agyam mintha kikapcsolt volna a bmx kerekek egyenletes hullámzásában. Hoznom kellett volna magammal egy kis ihletet, de helyette csak vodkát pakoltam a melltartóim közé. Talán kortyolnom kéne egyet belőle. Akkor lehet, ezt a helyes biciklis srácot is meg merném szólítani, aki itt ment el előttem. Véletlen azt hiszem, de egész belebambultam a formás fenekébe. Legalább ma, ma tényleg uralkodni fogok a nimfomán vágyaimon.

-majdnem sikerült.



ezt is el

ébredő magány
tovább aludnék, ha a karjaid az ágyban tartanának,
de nem vagy itt
-mondjuk, nincs okod.

biztosan több kávét főznék a pirítós mellé,
de te amúgy sem reggelizel velem
-mondjuk, nincs okod.

talán elmesélném, hogy minden nap jobban vágyom rád,
de egy szavamat sem hinnéd
-mondjuk nincs okod.
a miénk az éjjel, és neked nincs okod szeretni



Ezt most annyira címezném valakinek

Fáj a fejem, szétzilált gondolatok fetrengenek benne,
mint Isten parazitái a menny nevű csalódásban.
Azt mondják, a testemen 18-as korhatár van,
de nem tudok várni. Mindenemet megkapod.

Nem tudom miért

Mindig itt mész el előttem,
véletlen azt hiszem, hogy pont téged akarlak,
aztán majd eltűnsz,
mint a reggeli merengések egy forró kávé mellett,
ami nem főzi meg önmagát.
Ne nézz rám többet, mert elfogyok.