Viharos felhőkön lépdelve
Énekel a manó szerelme,
Dúdol egy hideg, halk dalocskát,
És én ide hallom a szavát.
Suttogva hív, szólít, csalogat,
Elcsábítja szegény vakokat...
Ritmussal hazudja a szépet,
Ha hiszel neki, akkor véged!
Ördögi manó, dühös, éhes,
A hamis szerelme szemérmes.
Boldog vakok boldog halálban,
Beteg látók bú országában
Élem a hangokat, tanulok,
Látom égett haláltorotok...
Kattog, egyre kattog a fejemben,
A dalocska halk, kellemetlen.
Ha én mindezt csak elképzelem?
A végzet nevét reszketem,
S Ő fekete szárnyát kitárva
Eljött értem a tébolydába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése