Nem én vagyok a magányos, az erőtlen!
Nem engem figyel egy férfi a fák közül,
Nem én vagyok sötétben egyes-egyedül!
Nem engem szólítanak meg szép kedvesen,
Nem nekem csavarják hátra csontos kezem!
Nem én félek sikítani befogott szájjal,
Nem én remegek, mert tudom, veszett párbaj!
Nem az én szemem sötétül hirtelen,
S nem én ébredek bilinccsel kezemen!
Nem én fekszek meztelen a csupasz kövön,
Nem az én erőm hagy el, fogy el akkora
Mikor az alak végre bemutatkozik
És közli, ez mind nem is velem történik!
Külső szemlélő voltam csupán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése