Annyira közel, de mégis olyan messze...
Megragadjuk a teljesen rossz alkalmat,
Ez egy egyfajta hiánypótló kapcsolat.
Vállamat súrolják a puha ujjaid,
Keresek emléket, érzelmet, valamit...
Egy úton együtt, mindketten magányosan,
Másra vágyván, ám nem tudni ő merre van.
Halk zene ritmusára mozgunk közösen,
Ha szerelmesen, már szinte ösztönösen...
Egymás teste, mit régen ismertünk jól, s jobban,
Az érzés, amelyről már nem tudjuk hol van.
Egy utolsó csók, egy utolsó ölelés,
Egy utolsó hamis, zavart szívrebbenés...
Megragadjuk a teljesen rossz alkalmat,
Ez egy egyfajta hiánypótló kapcsolat.
Holnap találkozunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése