Kisdiákként persze én nem éreztem még,
Nem éreztem a tüzet, sem a szenvedélyt.
Egyáltalán nem sejtettem volna,
Hogy lesz bajtársam, kit nem látok már soha.
Eltűntek lassan az őrületes évek...
Csak egy percet, csak egyetlen egyet kérek!
Egy percet ölelésre, egy percet csókra,
Egy percet az őszinte és igaz szóra!
Nem tagadom, én nem akarok menni még,
Érzem már a tüzet, érzem a szenvedélyt.
Itt marad szerető szívemnek egy része,
S igaz bajtársaimnál lelkem egésze.
Vége van, már csak fakó emlék marad,
Múló örömök és elfelejtett szavak,
De én megőrzöm örökre, megőrzöm majd,
Megőrzöm a jót és megőrzöm a bajt!
Ezt nem pótolhatja ezentúl semmi más,
De mennünk kell, eljött a búcsúzás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése