Érezni akarom a tüzet, éget, fáj!
Felperzselt kar, hamu-szem és megégett száj.
Azt, hogy érezzem égő húsom illatát!
Hogy a testemet a fájdalom járja át!
Érezni azt, ahogy kés karcolja bőröm!
Ez maga a hamisíthatatlan öröm.
Ahogy kifolyik a sűrű, vörös vérem!
Ezt a fájdalmat, csak ezt az egyet kérem!
Érezni akarom azt a fojtogatást,
Azt a megvadult, dühös nyakszorongatást!
Hogy alig van már valamennyi levegőm!
Az a kéz legyen egyetlen egy szeretőm!
Érezni azt, ahogy vízbe fulladok,
Amikor a nyakamon szorul a hurok,
Mikor pisztolylövés, amit végleg hallok,
Mikor méregben áztatom a nyelvemet!
Érezni akarom a közelgő halált,
A testemnek utolsó, megmaradt hamvát!
Mikor elköszönök a világtól végleg,
Mikor már nincsenek ki nem talált léptek.
Minden egyes testi fájdalmat akarok!
Akár hazudhattok nekem vagy csalhattok!
Érezzem, hogy nincsenek igaz barátok!
Az sem baj,ha vertek vagy ha megaláztok.
De nem akarom érezni, én nem, soha!
Hogy nincsen édes, csak a gonosz mostoha.
Hogy aki világra hozott, az egyetlen,
Ő az, pont ő, akinek már nem kellettem.
Nem akarom érezni, mikor elfordul,
Amikor minden haragjával rám mordul.
Mikor nem én vagyok, kit szeretni akar…
Most már késő… Nem kértem ezt elég hamar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése