A véleményem rövid és lényegre törő: letehetetlen. Egyszerűen úgy érzem én is Linköpingben élek Malinnal. A megfogalmazás kifejező és tetszetős. Jómagam imádom az abszurd hasonlatokat és metaforákat, nos a könyv minden lehetőségét megragadta ezek használatával a cselekmények és a helyszínek pontos bemutatásra. Végig féltem, végig izgultam és végig éreztem mindent, amit a szereplők éreznek. Átéltem a gyilkosságot rendőrnőként, boncnokként, kamaszlányként, civilként, kivallatottként, gyilkosként és áldozatként is. Azonosultam a Murval családdal, a Labdaszedővel de leginkább Fors nyomozóval.
Nem sok tökéletesnek mondható könyvet olvastam életemben, de ez egy volt közülük, lassan belevetem magamat a második részbe.
Apró feljegyzett idézetek:
"A hidegnek nincs illata."
"Betegesen megtervezett mindent előre.""A test becsapja önmagát."
"A test elidegenedik a lélektől."
"A fény, a tisztaság csak látszat."
"Távol a fénytől, távol az álmoktól."
"Darabjaimra esem szét."
"Férgek nyüzsögnek"
"Éltünk valaha?"
"Süteménymorzsa a földön."
"Lángra lobbanak."
"Ha valamit rendesen eltüntetünk az nincs is."
"Emlékek és sejtelmek bonyolult kapcsolatrendszere."
"Mint béka a turmixgépben."
"Engedelmesen meghajlik."
"Fanyar kávéillat."
"Elvágott torkok."
"A képlet működik."
"Áruld el!"
"Kábán ragaszkodtok valamihez, amit kitaláltatok."
"Felhőtlenül boldogok."
"Amikor csak akarja."
"Elképesztően magányos lehetett."
"Semmi értelme."
"Láttam közeledni."
"Keressetek egy ösvényt, amely elvezet egy helyre, ahol csak a test, nem pedig a lélek él, ahol lélegzünk, ahol még fizikai valónkban jelenünk meg, ahol nincsenek érzelmek."
"Egyszerre voltál látható és láthatatlan."
"Mintha óriáspókok szőtték volna tele a hálójukkal."
"Élőhalottak éjszakája."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése