Ékesítsd meg a lobogó tüzet bennem!
Ma van a napja, ma születtem, ma élek,
Egy egyszerű, egy igaz köszöntőt kérek!
Tizenöt esztendeje sírtam világra,
Szeretetre, szépre, tiszteletre várva.
Az a megvesztegetett nap sem volt már más,
Sem emelkedés, sem pedig nagy pusztulás.
Tizenöt esztendeje hogy beteg vagyok,
Élek én éjszaka, majd reggel meghalok.
Andalogva, félve merülök szívedbe,
Beteg babonákat foglalva rímekbe.
Tizenöt esztendeje reszketem neved,
Síró ajkam vezekel, s csókolja kezed.
Ünnepeltük ma eltévedett lelkemet,
Beteg volt, hamis, ami elveszett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése