Jártam ott és láttam őt,
Láttam bátrat, szenvedőt.
Velem voltam, én, magammal,
Felvertem dobbal, haranggal.
Beszéltünk, de vitáztunk...
Oly nagyokat hibáztunk...
Akkor éreztem, amit kell,
Hogy az ember testvérre lel.
Hallottam a hangomat,
Hallattam a hangomat.
Idegesítettem magamat,
Húsomba vájtam a karmomat.
A saját húsom, vérem...
A sajátomat kértem!
Folyik a piros, lidérces,
Nem vagyok már oly szemérmes.
Odalépek hozzám, kezemet fogom,
Szememet nézem, ajkamat csókolom.
A két száj, a test egybeforr,
Két szem, egy test, egy száj, egy orr.
Eltűntem, egy vagyok, nem látom...
Hiányzom nekem és már bánom
Hogy magamba vájtam karmom,
Felsértettem saját arcom.
Miért hagytam, hogy megtegyem?
Elránthattam volna kezem,
De akartam, fura az indok...
Szeretek szenvedni, ez TITOK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése