A barátság kép.
Fested feketével, pinkkel,
Mintázod koponyával, szívvel.
Telik az idő, képed szobám falán,
Nézem, nézegetem... Igazi talán.
Hiszek benned, akarlak, szeretlek!
Hiszek a szavaknak, a szemeknek.
Boldog vagyok, mert vagy nekem.
Nevessünk, sírjunk, fogd a kezem!
Közeli barát,
Lelkem párt talált!
A szobám falán a képed,
De szívedben összetéped...
Egymásra mosolygunk,
A mennybe haladunk.
Hiába, egyszer majd úgyis megszakad,
S nem tudhatom, voltak-e igaz szavak...
A barátság szép,
A barátság kép.
Persze, létezik, ezt még én sem tagadhatom,
De Picasso vagy hamisítvány lóg faladon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése