Hideg van, a föld nedves, a sikátor bűze miatt eldugult az
orrom, mégis egész jól éreztem magamat. Kicsit sem fázok, sőt igazából nem is
érzek semmit. A földön fekszem, a felsőtestemen szúrt sebek a lábam
természetellenesen kicsavarva a fenekem alatt. Kívülről szemlélem magamat. Mit
ne mondjak, nem valami szép látvány. Pár órával ezelőtt még olyan csinosnak
éreztem magam. Kivasalt haj, füstös szem, fekete miniruha... Minden, ami kell.
A barátnőmmel egy buliba indultunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Hangos zene,
helyes fiúk és lecsúszott koktélok. Felelőtlenek voltunk, vidámak. Csörgött a
telefon. Apa. Szörnyű hírek... A nagyi meghalt, haza kell mennem. A nagyi...
Nem! Nagyon szerettem őt! Futottam... Nem törődtem semmivel. Sírtam, futottam.
Végül kifulladva álltam meg és a falhoz támaszkodtam. Fogalmam sincs hol
vagyok. Egy férfi. Megkérdezem. Fura a tekintete. Részeg. Megfogja a karomat,
magyaráz. Elhúzódom. Kiabál. Futok... Nincs tovább út, ez zsákutca. Hol a
telefonom? Elhagytam. A férfi közeledik, én a sarokba húzódok. Rúgkapálok és
karmolok, nem zavarja. Simogat, becéz, én sírok. Felemelem az öklöm, orrba
vágom, vérzik... Azt hittem nyertem, tévedtem. Nekem ugrik. Püföl, ver...
Lassan már nem érzem. Felülről szemlélem kihűlt, ronda testemet. Már nem érzek
semmit... Merre vagy, nagyi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése