Még csak sejtelme sincs, hogy kell nekem.
Akarom, oly' tisztán érzem.
Szívem akár ólomóra, kattog.
Egyre fel, egyre le.
Ő csak itt ül mellettem.
Belekortyol a pezsgőjébe,
tovább beszél és
nem is sejti, hogy szívem,
akár ólomóra, kattog és vágyik rá.
"Csókot ne lehelj! Szabadulj
e kíntól, mit ő ébreszt!"-
ismételgetem mantraként.
Majd tehetetlenül rogyok az ajkára,
hogy megbánjam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése