Ma éjjel, mindig és minden nap!
Dohányos szívem téged kérlel,
S szárnyra kapnak e fakó szavak...
Fűvel őrölt kávékoksz fetreng
A szilánkszínű hamutálban.
Hol egykor sűrű vérem serkent,
Most csak édes mézárapály van.
Egyedül vagyok a kredencben,
Elszenderülök úgy éjféltájt,
S ólommá kopik majd a mellem,
Ha megnyitod az "emlékek" fájlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése