2015. március 10., kedd

Zárszindróma

Lassan megy le a Nap, lassan, nem siet.
Csillagos égbolthomály.
Vodka a kezemben, a halál épp marihuánafüstöt fúj át a számba.
Semmi voltam idáig, de most már én vagyok.
Ki vagyok? Szürke fátyol.
A vodka édes íze marja a torkomat.
Csontos kezek simítanak végig a nyakamon.
Zálogba adom neki az életemet.
Ő alkoholcsókot lehel az ajkamra.
Sötét van, nem tudom hol vagyok.
Durva latexpamlagon hányás, kifolyt vodka, idegen szemek.
Sötét van, nem tudom hol vagyok.
Lassan hunyom le a szememet, lassan, nem sietek.
Nincsenek csillagok, magány ölel körül.
Kérlek feküdj mellém mindenség, nem szeretnék elaludni egyedül.

Sadie Salvator

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése