szót írtam le. Két szó,
fél óra, mintha fél
esztendő lenne.
Görcsösen markolom
a tollamat és
szavakat keresek.
Remény. Fájdalom.
Értelem. Szánalom.
Belekortyolok a
kávémba és
keresztülhúzom
mindet. Már nincsenek is.
Megszűntek létezni
a füzetemben.
A versírás fogalmát
ismételgetem magamban.
Nem találok sem
rímeket, sem ritmust,
sem ihletet, sem
virtust.
Itt ülök még, lassan
kopik el a gyertyám,
és nincsen szánalom,
sem értelem, sem
fájdalom, sem remény.
Semmi nincsen, csak
halvány fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése