Egymás mellett fekszünk a szabad ég alatt. Ő a kezemet fogja. A csillagok, mint kíváncsi paparazzók lesnek ránk. A szél a hajunkba túr. Kiráz a hideg. Fázni kezdek. Erre Ő, mintha csak a gondolataimban olvasna magához húz és átölel. Melegség önti el a szívem, csendesen hozzásimulok. Halkan suttog, hogy még a leskelődő tücskök se hallják, csak én... Csak én tudhatom. Ismerem az érzéseit, ismeri az érzéseimet. Tudom a titkait, tudja a titkaimat. Egyek vagyunk. De még hiányzik valami, egy apró semmiség, egy apró puha csók... Felém hajol. Szája egyre jobban közeledik az enyémhez. Forró csókot lehel hideg ajkaimra. Megszűnik minden. A tücskök nem ciripelnek tovább, a csillagok fénye kialszik, szélcsend uralkodik a semmi közepén. Csak mi létezünk. Csukott szemeim mögött szívecskék táncolnak. Nem akarom hogy vége legyen, de így lett. Kinyitom a szemem. A szabad ég alatt fekszem egyedül. A csillagok elfordulnak tőlem, többé nem néznek felém. A szél hangosan süvít el a fülem mellett. Egy tücsök ciripel halkan a karomon. Az emlékeim törlődnek, de a szívemben őrzöm a melegséget és ha becsukom a szemem látom a csillagok sunyi tekintetét, ahogy minket bámulnak, mint holmi kíváncsi paparazzók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése