2015

Hé, emberek, ti lájkvadász folyton gyötrődő népség, halljátok a hangomat? Nem úgy tűnik.

2015 van és csak annyit látok, hogy a 20 évesek kiégtek, a tinipicsáknak nevezett kislányok meg minden buliban „űzik”. Műszempillákkal, magas sarkúban legalább 5 évet feltagadva a korukból egy vodkanarancs a kézben. Józanul, részegen, 13 esztendősen, már szinte mindenre készen. „Azt csinálunk, amit akarunk és éljen a szabadság!” Lökik a „dobd el az értékeidet” halandzsát. Persze majd utána kapja be, mindenki, aki kihasználja ezt a könnyű alkalmat. Egy csipke tangában akár örök szerelem is alakulhatNA, csak nézd meg, mi van alatta!

2015 van és férfiaknak csúfolt kisfiúkat látok. Ülepes nadrágban és égnek álló hajjal. Persze szexi ez a lazaság meg minden, de mi a faszt éreztek itt benn’? Hiányzik, hogy egy pasi nem a szex hiány miatt hisztizzen, hanem csak egy, EGY bizonyos nőért a fenébe is, mindent megtegyen. Tapsra vártok vagy valami kibaszott indítótűzre? Miért ilyen nehéz odalépni valakihez, megfogni a kezét és egy rohadt csókot adni a szájára? Ha tudnátok, hogy minden nő már ezer éve csak ezt az egyet várja…

2015 van és az alkoholistákat minden kocsmában felváltják lassan az elvont, szomorú lelkek. Kurvajó ez az összetartás, de attól hogy depressziós vagy és érthetetlenül beszélsz, nem leszel művész, hisz azt is tudod, hogyha a pálinkát felkevered vodkával, nem lesz belőled vegyész. „Hass, alkoss, gyarapíts!” Nem olyan nehéz, csak csinálj valamit. Legyél irodalmár és ne csak alakíts! Nekem is hiányzik a valahova tartozás érzése, és én sem tudom, hogy az antiszocialitás érzés –e.

2015 van és egy semmi a társadalmunk. Mégis mit tudsz a melletted állóról? Kérdezted már, titkokról, és a legijesztőbb álmokról? Barátodnak nevezel pár idegent, de nézd meg, hova szaladnak majd, ha nem leszel idefent. 2015 van és egy semmi a társadalmunk. Egy különc ország vagyunk, ahol mindenki egy, és minden egyre megy, mégsem várhatod mástól, hogy megmentse a seggedet. Fogd fel végre, tegyél valamit, mert túl vagyunk már régen a második ezredfordulón, de még mindig gyengék vagyunk kiáltani, még mindig másoktól várjuk, hogy elmondják, mit gondolunk, mert megijeszt ez a semmi, a SAJÁT társadalmunk.

Istenem emberek, ti lájkvadász, folyton gyötrődő népség, halljátok, amit mondok? Ideje lenne végre felállnunk, nem csak az élet elhagyott csontjait rágni! Ideje lenne végre felállnunk és talán meg is kéne tanulnunk járni.

Sadie Salvator