Én egykor azt hittem szeretni fájdalom.
A kedvesre várni egy letűnt alkonyon,
Az égbe suttogni, kiáltani a nevét,
Azt hittem ez jelenti az Ámor terhét.
Egykor azt hittem nekem is szeretnem kell.
Arra vágyni, hogy soha ne engedjenek el,
Imádkozni egy ismeretlen életért,
De mára már úgy érzem, hogy semmit sem ért.
Tudom, a szerelem hiánya tönkretesz.
Megőrjít a félhomály, az ismerős nesz.
Épp körbevesz vaskarmaival a magány,
Egy szóval leírható e végzettalány…
Egy szó maradt csupán az ósdi életem.
Süketen gyalogoltam át az éveken,
Mint holmi múlt századi, beteges művész.
Síralom, legyőzött tegnap végleg a Vész.
Mindössze egy szó maradt már, mi jellemez.
Vén a lelkem, szerelem nincs, s ez tönkretesz.
Mindössze egy szó jelenleg a végzetem,
Mindössze egy hazug szó: s ez a Félelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése