Könnycseppgondolatok

Vajon mit érezhet a könnycsepp, mikor végiggurul az arcodon?

Mondjuk hogy: „Micsoda sírásra pocsékolt alkalom.”

Vajon megpihen majd a szád sarkán,

Miközben lihegsz valami használható levegőért,

Vagy csak hagyja magát lecsókolni, mikor az orrod mellé ért?

Nyitott marad egyedül létedben ez a talány,

És felszívja majd a sós vizet a vasfogú magány.

Elvégre Ő az egyetlen, aki mindig veled van.

Hazugságok folynak végig a fülcimpádon,

És a remegő ajkaid érintésére vágyakozom.

Vajon mit érezhet a könnycsepp, mikor végiggurul az arcodon?

Mondjuk hogy: „Micsoda sírásra pocsékolt alkalom.”

Vagy talán csak be akarja fogni a közelséged.

Vajon érezhet-e szerelmet a vörös szád mentén?

Vajon lehetek-e egyszer ez a könnycsepp esetleg én?