Pöttyökből...

Pöttyökből vonalak, vonalakból ábrák,
Rettegnek az egykék, felsírnak az árvák...

Nevetnek a téren, én ülök a padon.
Kereszteket festek és őket bámulom,
Mint bűnös, ki kinéz az ablakrácsokon,
Mint a prostituált egy Valentin napon.

Játszanak ők helyettem, áll a pillanat,
Ne menjen le a Nap, ne jöjjön pirkadat!
Mindig gyerekek és azok is maradnak,
Nem kell tudniuk jelentését szavamnak.

S örökké itt ülök előttük a padon.
Kereszteket festek és őket bámulom,
Mint holmi álmodozó gyilkos elítélt,
Mint egy kurva, aki gyengédséget remélt.

Sadie Salvator

Nyaralás a kedvesemmel

Tengerparton vagyok, s itt víz a táj,
Bánatom, el innen, gyerünk csak szállj!
Menekülni jöttem és kínt fullasztani,
Hogy ördögöm így követ, szinte angyali.

Hangok a fejemben, karmok a vállamon,
Nem kell a bűn, az átok, a szánalom!
Kedvesem, egyetlen hitvesem a halál,
Szerelmünkben nincsen tabu, nincsen határ.

Éget ott, amerre forró ajkával megken,
S csókot érzek, ahol sűrű vérem serken.
Igazán szeretem, oh gyűlölve szeretem!
Ő simogat, kínoz, harapdál nesztelen...

Édes, felhabzó könnypatak szántja arcom,
Megbotlik pár hegen, megbotlik pár karcon.
Hiába, menekülni soha nem lehet!
A test nem tud dönteni a lélek felett!

Mindig tengerparton állok, most valósabb,
El kéne merülnöm, de testem halogat.
Folyékony öröm tömörül számba,
Végre kiegyenlített a számla!

Sadie Salvator

Állított boldogsághoz kövezett.

Szeretnék egy verset írni...

Szeretnék egy verset írni szép rímekkel
Ikrekről, kiket anyafarkas nevelt fel.
Szeretnék egy verset írni hasonlattal,
Ahol Rómeó érzéseket sosem vall.

Szeretnék egy verset írni kérdésekkel
Aidáról, akit élve temettek el.
Szeretnék egy verset írni sok túlzással,
Hol egy kis nép minden országot elfoglal.

Szeretnék egy verset írni igazsággal
Azokról, kiket megölt a nemzeti dal.
Szeretnék egy verset írni szabályokkal,
Hol elmaradt a veszett szerelmi párbaj.

Szeretnék egy verset írni, víg balladát
Amiben Pázmán megöli a kacér királyt.
Szeretnék egy verset írni Csokonaival
Hogy tudd, reményemmel tűnik el a hajnal.

Szeretnék egy verset írni Mecénásom!
Halld a hangom, erre vágyok ezt kívánom!
Szeretnék egy verset írni, epigrammát,
Melyet egy nap majd fejfámon lát a világ.

Sadie Salvator

Démon

A Démon az élet és a Démon a nő,
A Démon egy szikla vagy egy eldobott kő.
Idealizált alakban jár köröttünk,
Tényleg, oh de mégsem...

Tövisben teste, koromsötét a szeme,
Gúzsba kötve a csontos, didergő keze.
Mindig árnyékban a gyáva, mint aki fél
-Bátran azt reméltem...

Vérbe vájt kegyeletű csillagok testén
Mind egytől egyig áldozat vagy tán élmény.
A friss hegek még izzanak a halk fényben
Oh, bősz sárkánykarmok!

Szürke lépte vihart fakaszt a világra,
Halált hozó, bár az absztrakt szíve árva.
Éjjel álmodtam és már biztosan tudom,
A Démon én vagyok!

Sadie Salvator

Párbeszéd egy fantomképpel

- Csalódás vagy, senki, holmi őrült!
- Csalódás vagyok, senki, holmi őrült!
- Szánalmas egy árnyék vagy a tömegben, nem ismernek, nem szeretnek téged!

Csak nekem suttog a démonom, állok az utcán, idegenek körében és ismétlem szavait, hisz tudja, senki nem ismer, senki nem szeret és senki nem hallja meg.

Terroról álmodozó halott kísértetek acapella csapata

Tervek az évre:

• Irányítsd az életedet!
• Ne hódolj be senkinek!
• Légy gyönyörű!
• Minden nap legyél boldog!
• Nevess többet!
• Sírj többet!
• Ne add oda magad senkinek!
• Ne legyél függő!
• Számolj 10-ig mielőtt cselekszel!
• Írj többet!
• Olvas többet!
• Tanulj többet!
• Pihenj többet!
• Élj többet!
• Ne csak álmodozz!
• Hódítsd meg a világot!
• Valósítsd meg a terveidet!