Rettegnek az egykék, felsírnak az árvák...
Nevetnek a téren, én ülök a padon.
Kereszteket festek és őket bámulom,
Mint bűnös, ki kinéz az ablakrácsokon,
Mint a prostituált egy Valentin napon.
Játszanak ők helyettem, áll a pillanat,
Ne menjen le a Nap, ne jöjjön pirkadat!
Mindig gyerekek és azok is maradnak,
Nem kell tudniuk jelentését szavamnak.
S örökké itt ülök előttük a padon.
Kereszteket festek és őket bámulom,
Mint holmi álmodozó gyilkos elítélt,
Mint egy kurva, aki gyengédséget remélt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése