Egy keserű szív nélküled...
Szerelem, oh te minden,
Hol jársz most? Gondolsz rám?
Suttogod még néha éjjel a nevemet?
Fáj még az emlék, mikor utoljára láttál?
Az utolsó mondat, amit hozzád vágtam?
Kérlek mondd, mondd hogy fáj,
Kérlek mondd azt, hogy gondolsz rám!
És hogy benned él a csók, amit ajkamra suttogtál
Te világ, te kislány, te szerető,
Fájdalmak és gyönyörök szőke istennője.
Semmi vagyok, egy bánatos szürke
Semlegesség az éterben,
Egyedül a sötétben, halvány fényben
Rád gondolok, hogy gondolsz-e rám?
Arra, hogyha még egyszer láthatnám
A mosolyra húzódó szádat és csillogó szemed, ahogy engem akar!
Első és utolsó csók, amit érezni akarok,
Tőled egyet, ami örökké tart,
Fájjon és égjen tőle az ajkam!
Könyörgöm, esedezem, csak add meg!
Húzz magadhoz, fonj körbe a karjaiddal,
Dúdolj nekem és rebegd a fülembe
Azt a bűvös mondatot, kedvesem oh zengd:
Szeretlek és bármi történjék így marad!
Sadie Salvator
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése