Melynek nem látható teteje
A bükkfapolcig vágyva vágy,
Hogy megérintse, hogy elérje,
S rajta maró tüzet fakasszon,
Mely majd lobban és könyveket fal,
Melytől könnyezik majd a plafon,
S csörtet tőle a parázsló zaj,
Lángra kap majd körötte minden,
Rettegni fog a holt, s aki él.
Édes pusztítás, örömátok,
Kegyelmet a pápa sem remél.
Gyertyaviasz lesz a jelen,
Fejtelen senki nem menekül,
Egy láng a sarokban kedvtelen
Huny ki végül győzve egyedül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése