Bánatom, el innen, gyerünk csak szállj!
Menekülni jöttem és kínt fullasztani,
Hogy ördögöm így követ, szinte angyali.
Hangok a fejemben, karmok a vállamon,
Nem kell a bűn, az átok, a szánalom!
Kedvesem, egyetlen hitvesem a halál,
Szerelmünkben nincsen tabu, nincsen határ.
Éget ott, amerre forró ajkával megken,
S csókot érzek, ahol sűrű vérem serken.
Igazán szeretem, oh gyűlölve szeretem!
Ő simogat, kínoz, harapdál nesztelen...
Édes, felhabzó könnypatak szántja arcom,
Megbotlik pár hegen, megbotlik pár karcon.
Hiába, menekülni soha nem lehet!
A test nem tud dönteni a lélek felett!
Mindig tengerparton állok, most valósabb,
El kéne merülnöm, de testem halogat.
Folyékony öröm tömörül számba,
Végre kiegyenlített a számla!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése