2015. február 24., kedd

Naplóbejegyzésnek sem jó

Szűk szürkület világít be az ablakon,
Az ágyhoz szíjazták a fel- és alkarom...
Egy izmos kéz markolja keményen nyakam,
Ha kiáltanék is elakadna szavam.

Egy vadidegen száj az ajkamba harap,
Éles csattanás és érzem, bőröm szakad.
Újra majd újra lecsap a gyilkos ostor,
Érzem, itt van már a gyönyör teli pokol!
Karmolnék, sikítanék, de nem, nem fogok.
Élvezek meggyötörten, s szeretlek tudod.

Sadie Salvator


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése